PTPN22-blokk a lupus kezelésében
Gyógyszeres úton blokkolható a lupus egyik legjelentősebb genetikai rizikófaktora, az immunrendszert túlaktiváló PTPN22 gén.
- Szisztémás lupus erythematosus: újdonságok a betegek menedzselésében az alapellátástól a kiemelt centrumokig
- Autoimmun betegséget okozó mutációt sikerült azonosítani
- Bőrtünetek szisztémás autoimmun betegségekben – differenciáldiagnosztikai lépések
- Vizsgálati antitest lupus kezelésében
- CAR-T-sejt-terápia lupusban
- Voklosporin lupus nephritis kezelésére
- Lupus és stroke
- Újabb mérföldkő szisztémás lupus erythematosusban – új gyógyszerek és a terápiás célok változásai
- Új készítmény szisztémás lupusz kezelésére
- A lupus nephritis gyógyszeres kezelése
- Szisztémás lupus erythematosus
- A szisztémás lupus erythematosus új klasszifikációs rendszere
- Ígéretes új vizsgálati szer SLE-ben
- Szisztémás autoimmun betegségek – bevezető
A Science Advances folyóiratban szeptember 5-én jelent meg a Cedars-Sinai Medical Center kutatóinak tanulmánya, amelyben egy olyan molekuláris szabályozómechanizmust sikerült azonosítani, amely kulcsszerepet játszhat a szisztémás lupus erythematosus (SLE) patogenezisében. A preklinikai vizsgálatban a kutatócsoport a PTPN22 gén immunológiai funkcióit vizsgálta, különös tekintettel a T-limfociták aktivációjában betöltött szerepére. A tanulmány során emberi szövetminták és lupusos egérmodellek elemzése alapján megfigyelték, hogy a PTPN22 gén egy foszforilációs módosulása olyan molekuláris kapcsolóként működik, amely túlzott aktivációs állapotba hozza az immunsejteket. Ez a fokozott immunválasz az egészséges szövetek és szervek elleni autoimmun támadásokhoz vezethet, hozzájárulva az SLE és más autoimmun kórképek kialakulásához.
Az Egyesült Államokban a National Institutes of Health becslése szerint mintegy 26 millió ember él valamilyen autoimmun betegséggel. A jelen kutatás eredményei új terápiás lehetőségeket vetítenek előre ezen betegek számára, különösen azok esetében, akiknél a PTPN22 gén mutációja vagy szabályozási zavara kimutatható. Nunzio Bottini, a tanulmány első szerzője kiemelte, hogy a PTPN22 az egyik legerősebb ismert genetikai rizikófaktor a lupus kialakulásában. A vizsgálat során megfigyelt foszforilációs módosulás szignifikánsan gyakoribb volt az SLE-ben szenvedő betegekben, mint az egészséges kontrollokban. Amikor a kutatók egérmodellekben farmakológiai úton blokkolták ezt a molekuláris kapcsolót, az állatok védelmet mutattak a lupushoz társuló szövődményekkel, például az autoimmun nephritisszel szemben.
Shen Yang, a tanulmány társszerzője hangsúlyozta, hogy bár az eredmények ígéretesek, további vizsgálatok szükségesek a mechanizmus részletes feltérképezéséhez és a célzott terápiás beavatkozások kifejlesztéséhez. A kutatók szerint a PTPN22 célzott gátlása lehetőséget kínálhat az immunválasz túlaktiválásának mérséklésére, ezáltal a lupus és más autoimmun betegségek kontrollálhatóbbá válhatnak. A molekuláris szintű beavatkozás révén a jövőben olyan terápiás stratégiák dolgozhatók ki, amelyek nem csupán a tüneteket enyhítik, hanem a betegség kiváltó okait veszik célba.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
Preclinical study identifies genetic misfire in lupus
PTPN22-CD45 dual phosphatase retrograde feedback enhances TCR signaling and autoimmunity
Irodalmi hivatkozás:
Shen Yang et al, PTPN22-CD45 dual phosphatase retrograde feedback enhances TCR signaling and autoimmunity, Science Advances (2025). DOI: 10.1126/sciadv.adw2568
