Ismét egy pszichiátriai témájú számot tart a kezében (vagy éppen böngészik) az Olvasó. Szándékunk szerint olyan témá­kat szeretnénk körüljárni, amelyek fontosak és érdekesek lehetnek a nem pszichiáter olvasók számára is. Fontos tudnunk, hogy a pszichiátria változik: nemcsak a terápiák fejlődnek éppen olyan gyorsan, mint a me­dicina egyéb területein, hanem változik a pszichiátriai epidemiológia is: bizonyos kórformák gyakorisága csökken (ilyen például a klasszikus konverziós zavar), másoké nő, új, korábban ritkább patológiás visel­kedésformák válnak egyre gyakoribbá. A helyzet kedvezőtlen, mert a pszichiátriai zavarok száma, népegészségügyi jelentő­sége és társadalmi terhei egyaránt nőnek a XXI. században, sok kórkép esetén pedig gyakoribbak a súlyosabb lefolyású esetek. Mindez természetesen „átgyűrűzik” a társ­szakmákba is, ezért is fontos lehet bizonyos pszichiátriai zavarok legalább vázlatos is­merete az általános orvoslásban.

Serdülőknél egyértelmű összefüggést tártak fel a közösségi médiahasználat és a táplálkozási zavarok között.

Az evés- vagy testképzavarokkal kapcsolatosan néhány évszázada írták le az első hivatalos kórképet, az anorexia nervosát. Az utolsó évtizedekben jelentősen felgyorsult az újabb és újabb (al-)típusok megjelenése. A jelen összefoglalóban az elmúlt közel 30 év során megjelent új típusú evés- és testképzavarokat mutatom be röviden.

Az Orvostovábbképző Szemle idén januárban ismét a pszichiátriát állítja középpontba. Ezúttal is igyekszik az olvasóközönségnek minél szélesebb körben bemutatni olyan „forró pontokat”, amelyek a szakmát erősen foglalkoztatják, ugyanakkor érdekesek lehetnek a tágabb szakmai közönség számára is.

Az evészavarok a modern civilizációs zavarok közé sorolhatók. Kezelésük­ben sok nehézség adódik, részben az esetenként igen súlyos testi követ­kezmények, részben a betegek hiányzó betegségtudata és rossz együtt­működési készsége miatt. A közlemény a terápiás kapcsolat kialakításának nehézségeire vonatkozóan kíván gyakorlati ajánlásokat tenni.

Az anorexia nervosa, a bulimia nervosa és a túlevéses zavar (binge eating disorder) becsült élettartam-prevalenciája 0,6%, 1,0%, illetve 2,8%, és a nők háromszor olyan veszélyeztetettek, mint a férfiak.