A fertőzést okozó baktériumokat tartalmazó sejteket célozza az új adjuvánsokat alkalmazó kezelés.

A rosacea krónikus, relapszusokkal járó gyulladásos bőrbetegség, amely világszerte a felnőtt népesség mintegy 5,46%-át érinti. Bár a szisztémás te­rápiás módozatok fontos szerepet játszanak a súlyos esetekben, az enyhe és közepesen súlyos kórformák ellátásának alappillérei a lokálisan alkalmazott (topikális) készítmények. Jelen szisztematikus áttekintés 21 randomizált, kontrollált vizsgálat kvantitatív elemzése során hat hatóanyag (ivermektin, minociklin, azelainsav, metronidazol, brimonidin és oximetazolin) haté­konyságát értékelte. A bevont vizsgálatok alapján az ivermektin hatéko­nyabbnak bizonyult az azelainsavnál és a metronidazolnál, a minociklin pedig szintén eredményesen csökkentette a rosacea tüneteit. A brimonidin és az oximetazolin a perzisztens faciális erythema mérséklésében mutatott szignifikáns hatást. Az eredmények értelmezése során ugyanakkor figye­lembe kell venni a vizsgálatok heterogenitását és a közvetlen hatóanyag-összehasonlítások korlátozott számát.

A prosztatitisz gyakori előfordulású klinikai szindrómák csoportja, amely­nek négy fő típusa van: akut bakteriális prosztatitisz, krónikus bakteriális prosztatitisz, krónikus prosztatitisz/krónikus kismedencei fájdalom szind­róma és a tünetmentes forma. A bakteriális prosztatitiszek a kórtörténet és a mikrobiológiai vizsgálatok alapján általában diagnosztizálhatók, keze­lésük antibiotikumokkal történik. A prosztatitiszek leggyakoribb formája a krónikus prosztatitisz, más néven krónikus kismedencei fájdalom szind­róma, mely kizárásos diagnózis, és nincs egységes kezelése. A tünetmentes prosztatitisz nem igényel kezelést, és jellemzően más urológiai tünetek miatti kivizsgálás során, incidentális diagnózisként írják le.

A Stanford és a philadelphiai Pennsylvaniai Egyetem tudósai az emberi bélrendszerben fedeztek fel egy új antibiotikum-jelöltet.

A szexuális úton terjedő fertőzések mind gyakoriságuk, mind az egyéni életminőségre és a reproduktív kapacitásra gyakorolt káros hatásaik miatt napjainkban is kiemelt figyelmet érdemelnének. Az utóbbi két évtized­ben számos, sajnálatos módon többnyire negatív fejlemény következett be e betegségcsoport területén, ami további súlyos problémákat vetíthet előre. Ezek közül a leginkább aggasztó, hogy a gonorrhoea kórokozója, a Gonococcus multirezisztens szuperbaktériumként nemrégiben az Egész­ségügyi Világszervezet (WHO) magas prioritású listájára került mint az egyik olyan kórokozó, melynek kezelése hamarosan lehetetlenné válhat.

Egy új vizsgálat szerint a H.pylori fertőzés kezelésében alkalmazott 14 napos hibrid terápia jobb eradikációs arányt eredményez és kevesebb mellékhatással jár.

Az EMA CHMP pozitívan véleményezte a kórházon kívül (közösségben) szerzett bakteriális eredetű tüdőgyulladás kezelésére szolgáló Xenleta (lefamulin) antibiotikumot.

A modern gyógyászatban a gyógyszerkölcsönhatások nem kapnak mindig a súlyuknak megfelelő figyelmet. 

A diabetes insipidus – ejtsd: diabétesz inszipidusz, magyarul „szomjbe­tegség” – olyan kórállapot, melynek fő jellemzője nagy mennyiségű, híg, vízszerű vizelet ürítése és csillapíthatatlan szomjúságérzés, állandó folya­dékfogyasztás. Bár a tudományos nevük részben megegyező, a szomjbe­tegség csak abban hasonlít a cukorbetegséghez, hogy annak is sok, híg vizelet ürítése lehet az első tünete.