Az interstitialis cystitis az életminőséget jelentős mértékben rontó, kezelés nélkül progresszív lefolyású, nőket és férfiakat egyaránt érintő betegség. Jelen közlemény rövid áttekintést nyújt a betegség előfordulásáról, patogenetikai hátteréről, klinikai formáiról, azok jellegzetes tüneteiről és a potenciális társuló kórképekről. Ezt követően részletesen ismerteti a jelenleg elfogadott diagnosztikus protokollt, valamint az oki és tüneti kezelés lehetséges módozatait, kihangsúlyozva az interdiszciplináris együttműködés jelentőségét a kórkép felismerésében és kezelésében.

Az EMA CHMP pozitívan véleményezte az urotheliális karcinóma kezelésére szolgáló Padcev (enfortumab vedotin) készítményt.

A kemoterápia hatására nemcsak a rákos sejtek, de a tumort ellátó erek endothelsejtjei is átalakulnak, és a gyulladásos változások miatt a kezeltek 64%-ában a tumor malignusabb formája alakul ki.

Biztató, statisztikailag szignifikáns eredményeket mutatott az atezolizumab és a bevacizumab kombinációban történő alkalmazása irreszekábilis hepatocelluláris carcinomában a III. fázisú IMbrave150 klinikai vizsgálat adatai szerint. 

A Roche fázis III Imvigor-130 vizsgálatának előzetes eredményei szerint az atezolizumab jelentősen növelte húgyhólyagrákos betegek progressziómentes túlélését.

Az 1992-ben felfedezett programozott sejthalál-1 receptor (pD-1) az aktivált t- és b-limfocitákon, monocitákon és antigénprezentáló sejteken expresszálódik. A pD-1 és ligandumai (pD L1/pDL2) közötti interakció blokkolja a t- és b sejtek funkcióját, mely a csökkent citokin- és antitesttermelésen keresztül gátolja a tumor és a fertőzések elleni immunitást. e közlemény a pembrolizumab, egy humanizált, Igg4 kappa, pD-1 elleni monoklonális antitest hatásossági és toxicitási profilját tekinti át melanomában, nem kissejtes tüdőrákban (NsCLC) és egyéb daganattípusokban.

AZ ÉV ELŐRELÉPÉSE: A RÁK IMMUNTERÁPIÁJA 

Bár a beszámolóban szereplő újabb eredmények mindegyike figyelemre méltó, a rákgyógyászatot egyik sem alakította át olyan mértékben, mint az immunterápia fejlődése, mely kiérdemelte ezzel az Amerikai Klinikai Onkológiai Társaság (ASCO) „az év előrelépése” értékelését. Az immunterápia elve egyszerű: felszabadítani az immunrendszert a gátló tényezők hatása alól, hogy az megtámadhassa a daganatot. Mégis évtizedek kutatómunkája volt szükséges a tényleges terápiás eredményt hozó kezelésmódok kifejlesztéséhez. Az utóbbi évtizedben felgyorsultak az események; néhány rövid év alatt a kutatók és a hatóságok több különböző immunterápiás stratégiát is a laborasztaltól a betegágyig juttattak.