Az SMA a figyelem középpontjába került az elmúlt években a genetikai hátterének feltárása, a genetikai alapú terápiás lehetőségek és az újszülöttkori szűrés bevezetése következtében, melyek új távlatokat nyitottak és új kihívásokat is hoztak az SMA gondozásában részt vevők, a társszakmák és a háziorvosok számára is. Az SMA ellátásában a terápiás eredmény maximalizálása csak a személyre szabott, komplex gondozással biztosítható, mely multidiszciplináris ellátást és holisztikus szemléletet igényel.
A súlyos asztma fogalmát a betegek heterogén csoportjának megjelölésére használjuk. A súlyos esetekben újra kell értékelnünk a diagnózist és a kezelést. Célszerű megkülönböztetni a nehezen kezelhető asztmát a súlyos, kezelésre nem reagáló asztmától. Előbbi esetben optimalizálni kell a terápiás együttműködést, megállapítani és kezelni a társbetegségeket, kiiktatni a kiváltó tényezőket. Utóbbi esetben mérlegeljük, van-e alternatívája a szisztémás szteroidkezelésnek. Ehhez pontosítani kell az asztma fenotípusát az esetleges specifikus kezelés (pl. anti-IgE ellenanyag alkalmazása) érdekében. További specifikus eljárások (pl. anti-IL-5, anti-IL-13 ellenanyagok) állnak klinikai kipróbálás alatt.
Az asztmás fellángolások az enyhe, középsúlyos, súlyos és életveszélyes kategóriákba sorolhatók. Mivel a légúti obstrukció a roham után hetekig is fennállhat, a hazabocsátás után intenzívebb kezelést kell folytatni a tünetek és a PEF rendeződéséig.
Gyermekgyógyászati Továbbképző Szemle X. évf.4. szám
OTSZ Online
2005-08-01
Bevezetés
A légzészavar olyannyira nem ritka jelenség újszülöttkorban, hogy leggyakrabban e probléma miatt kell ellenőrizni a fiatal újszülöttek állapotát. Az újszülöttkori légzészavar potenciálisan életveszélyes állapot, ezért haladéktalan vizsgálatot és ellátást igényel. A sikeres kezelés alapfeltétele a terhességi és az újszülöttkori kórelőzmény részletes ismerete, az alapos fizikális vizsgálat, a légzészavart okozó gyakori problémák számbavétele, a különböző diagnosztikai jelek megfelelő értékelése, valamint az életveszélyes állapotú betegek azonosítása.
Alapfogalmak
Az újszülöttkori légzészavart az alábbiak közül egy vagy több tünet jellemzi: orrszárnyi légzés, mellkasi behúzódások, tachypnoe és nyögdécselés (grunting). Az orrszárnyi légzés viszonylag gyakori jelenség a légúti ellenállás csökkentésére törekvő újszülötteknél. A suprasternalis behúzódás felső légúti szűkületre utal. A subcostalis behúzódás kevésbé specifikus tünet, hiszen pulmonális vagy kardiális problémát is jelezhet. Az újszülöttek normális légzésszáma 30–60/perc. A kisebb légzési volumen (TV, tidal volumen) miatt a megfelelő ventiláció csecsemőkorban csak szaporább légzéssel biztosítható. A dyspnoés csecsemő a kielégítő gázcseréhez szükséges tüdőtérfogatot úgy próbálja elérni, hogy a kilégzés alatt a gége részlegesen záródik, ami jól hallható nyögést eredményez. Súlyos légzészavarban további tünetek figyelhetők meg (cyanosis, ziháló légzés, fuldoklás, apnoe és stridor), amelyeket a kezelőorvosnak komoly figyelmeztető jelként kell értékelnie.
Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.
Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.
Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.
Számtalanszor előkerült már a krónikus melléküreggyulladás kezelésének kérdése, és mindig az volt a végső konklúzió, hogy krónikus betegség esetén antibiotikumnak csak felülfertőződés esetén, alkalmilag van jelentősége.