A CAPItello-291 fázis III. klinikai vizsgálat eredményei szerint a kombinált capivasertib-fulvestrant terápia hosszabb progressziómentes túlélést biztosított HER2-negatív emlőrákban.

A szisztémás gyógyszeres kezelésnek mind a korai, mind az áttétes stádiumú emlődaganatok ellátásában jelentős szerepe van. Ma már a kezelés mindig egyénre szabottan történik, a terápia előnyeinek és kockázatainak mérlegelése mellett a beteg preferenciája is egyre fontosabb szempont. 

A CDK4/6-gátlók a sejtciklus ellenőrzőpontjain hatva sejtosztódást fékező hatásukkal potenciálják az endokrin terápiák hatását hormonreceptor-po­zitív, HER2-negatív emlőrákban. A palbociclib, a ribociclib és az abemaciclib a terápiás hatást tekintve rendkívül hasonló: előrehaladott/áttétes emlőrák­ban első vonalban a betegségmentes túlélést mintegy 10 hónappal meg­hosszabbítják a hagyományos endokrin monoterápiához képest, és a halál kockázatát kb. 25%-kal csökkentik. A három CDK4/6-gátló különbözősége a mellékhatásokban és az adagolási módban jelentkezik. Ma már rutinszerű alkalmazásuk igazi áttörést hozott a precíziós onkológia világában.

Az Egyesült Államok Élelmiszer és Gyógyszer Hatósága (FDA) 2019 májusában az alábbi új készítmények forgalomba hozatalát engedélyezte.

Hogyan valósítható meg az előrehaladott emlőrákos betegeknek az az igénye, hogy a lehető legtovább kemoterápiamentesek maradjanak? A jól tolerálható endokrin terápia a kezdeti jó eredmények után szerzett rezisz­tencia miatt többnyire nem folytatható. Ha a beteg nincs életet veszélyez­tető állapotban, nem alakult ki viszcerális krízis, akkor a több szervet is érintő áttétes betegség ellenére sem kell még kemoterápiát bevezetnünk. Az első vonalban adott endokrin terápiával kombinált CDK4/6-inhibitor-kezelés konzisztensen 10 hónap előnyt hozhat a medián progressziómentes túlélésben mind a poszt-, mind a premenopauzában lévő betegek számára.

BEVEZETÉS
A menopauza utáni időszakban kialakuló, előrehaladott (lokális, illetve áttétes) emlőrákban szenvedő, hormonreceptor-pozitív betegeknél antiösztrogén, illetve aromatázinhibitor-terápia javasolt. Ugyanakkor nem ismert az említett szerek legkedvezőbb sorrendje. A szelektív hatású, ösztrogénreceptort lebontó aktivitású fulvesztrant kötődik az ösztrogénreceptorhoz, és serkenti annak lebomlását. A fulvesztrant terápiás engedélye olyan menopauza utáni, előrehaladott emlőrákban szenvedőkre vonatkozik, akiknél az alapbetegség hormonreceptor-pozitív és korábbi antiösztrogén-terápiát követően alakult ki progresszió.

BEVEZETÉS
A szteránvázas szerkezetű fulvesztrant egy igen hatásos, „tiszta” antiösztrogén, a tamoxifennél erősebben blokkolja az ösztrogénreceptor alfát (ERα), megakadályozza az ösztradiolnak a receptorhoz való kötődését és a tamoxifennel ellentétben semmilyen agonista hatása nincs. A ligand−receptor kötődés jelentős térbeli változásokhoz vezet, mely miatt a receptor degradálódik és downregulációja következik be. Ezért a fulvesztrant posztmenopauzális betegek ER-pozitív emlőrákjában még tamoxifenrezisztencia, vagy aromatázgátló (AI) rezisztencia után is hatásos marad. Havi 250 mg-os adagban minden tekintetben egyenlő hatású a tamoxifennel, vagy az AI-kkal. viszont a CONFIRM vizsgálat szerint a havi 250 mg-os adagnál a kétszerese, a havi 500 mg-os adag hatásosabb. A NEWEST és a FIRST vizsgálatokban az 500 mg-os fulvesztrantkezelés már kissé meg is haladta az AI-kkal elérhető eredményeket. 

A FIRST vizsgálat adatai szerint posztmenopauzális nők előrehaladott emlőrákjában a fulvesztrant 500 mg-os havi adagjai meghosszabbítják a teljes túlélést a napi 1 mg anasztozolhoz képest. 

Az endokrin gyógyszeres kezelés a posztmenopauzális, hormonérzékeny emlőrák bizonyított standardja. A tiszta ösztrogénreceptor-antagonista (downregulátor) fulvestrant az ösztrogén helyett az ER-hez kötődve megváltoztatja a térbeli szerkezetet, melynek következtében megszakad az ER-ről származó jelátvitel, és felgyorsul az ER lebomlása. A fulvestrantnak nincs részleges agonista aktivitása. Válogatás nélküli esetekben a „standard dózisú” fulvestrantot és az aromatázgátlót használó betegcsoportok között nincs különbség a TTP-ben, de magasabb dózisban az előrehaladott emlőrák első választású kezelésében az aromatázgátlókhoz képest késleltetheti a progressziót és megnyújthatja a teljes túlélést. Magyar Onkológia 59:251–257, 2015

Kulcsszavak: hormonérzékeny emlőrák, antiösztrogén, aromatázgátlók, fulvestrant, ösztrogénreceptor-downregulátor

A FIRST vizsgálatban az 500 mg fulvesztrant vagy 1 mg anasztrozol adásakor nem volt szignifikáns különbség a klinikai haszon mértékében, ugyanakkor a fulvestrant az anastrozolhoz képest 34%-kal csökkentette a progressziót és a teljes túlélést is (a fulvesztrantot kapó betegek átlagosan 54,1 hónapot éltek az anasztrozolt kapó betegek átlagos 48,4 hónapjával szemben).