A SAVOR vizsgálatot a DPP-4-gátlók közé tartozó új orális antidiabetikum, a saxagliptin kardiovaszkuláris biztonságosságának megítélése érdekében végezték 2-es típusú diabéteszben szenvedő és fokozott kardiovaszkuláris kockázatú betegek körében. A multicentrikus, véletlen besorolásos, placebokontrollos, kettős vak vizsgálat eredményei alapján a saxagliptin alkalmazása nem növelte és nem csökkentette a kardiovaszkuláris iszkémiás események előfordulását, azaz a saxagliptin kardiovaszkuláris iszkémiás betegségek szempontjából biztonságos készítménynek minősül.

A 2-es típusú diabétesz kezelésében a naponta kétszer adandó exenatid néhány éve áll a betegek rendelkezésére. A szulfonilureák hatástani csoportjával, illetve az e csoportba tartozó glimepiriddel kapcsolatban széles körû tapasztalat gyûlt már össze. Mindkét készítmény hatásmechanizmusát feltárták, mellékhatásprofiljuk is ismert, közvetlen összehasonlító vizsgálatot azonban mind ez ideig nem végeztek e két antidiabetikummal. Az EUREXA vizsgálat során az exenatid és a glimepirid glikémiás hatékonyságát közvetlenül hasonlították össze olyan betegek körében, akiknél a metformin monoterápia már nem biztosított megfelelô anyagcserekontrollt. A vizsgálat igazolta, hogy a metformin mellé adott exenatid az esetek nagyobb hányadában, hosszabb ideig biztosított megfelelô glikémiás kontrollt, mint a metformin mellett használt glimepirid.

Az 1-es és a 2-es típusú cukorbetegség alapvetően különböző kórképek. A 2-es típusú diabétesz kezdetét jelző hiperinzulinémia kompenzatorikus reakció, amit az endokrin hasnyálmirigy a túlsúllyal kapcsolatos (vagy genetikai hajlam talaján kialakult) inzulinrezisztenciára ad. Az 1-es típusú diabétesz bevezető szakaszában makrofágok, T-limfociták és más immunsejtek szűrik be a Langerhans-szigeteket és indítják el gyulladáskeltő citokinjeikkel a béta-sejtek apoptózisát. 

A DURATION vizsgálatsorozat e tanulmányában a heti egyszeri exenatid (Bydureon®) hatásosságát és biztonságosságát sitagliptinnel, illetve pioglitazonnal szemben értékelték. A heti egyszeri exenatid mind a glikémiás kontroll, mind a testsúlyra gyakorolt hatás szempontjából mindkét összehasonlító gyógyszernél jobbnak bizonyult.

A DURATION-5 vizsgálatban a heti egyszeri exenatid (Bydureon®) jobb glikémiás kontrollt eredményezett, mint a napi kétszeri exenatid (Byetta®). A testsúlycsökkenés a két kezelési ágon azonos volt a tanulmány végén. A hipoglikémia kockázata nem nőtt.

A máj-cirrhosisban szenvedő betegek körében 20–30%-os gyakorisággal alakul ki hepatogén diabetes. A gyógyszeres kezelést elsősorban a mellékhatások határozzák meg. Különösen alkoholabúzus esetén kell szem előtt tartani a hypoglykaemia fokozott veszélyére.

Az orális antidiabetikumok (OAD-k) a 2-es típusú cukorbetegség (2DM) vércukorcsökkentő kezelésének alapgyógyszerei. Javallataik és ellenjavallataik, adásuk feltételei és mérlegelési szempontjai jól ismertek. Időről időre felmerül azonban bizonyos készítménycsoportok, s azokon belül egyes szerek más vegyületekéhez viszonyítva kedvezőtlenebb kardiovaszkuláris hatása, valamint az a kérdés, hogy milyen anyai/magzati kockázatot jelent az OAD-knek a fogamzás idején, a terhesség vagy a szoptatás során történő alkalmazása. E kérdések jelen ismereteink szerinti összefoglalására vállalkoztunk munkánkban.