Az akut vesekárosodás a glomeruláris filtrációs ráta gyors csökkenésé­vel járó tünetegyüttes. A súlyosság szerinti besorolásnál a vizeletürítés mennyisége és a kreatininszint emelkedése a mérvadó. Etiológiája szerint az akut vesekárosodás lehet prerenális, renális és posztrenális. A kezelés részét képezi a volumenstátusz fenntartása, a folyadékpótlás izotóniás krisztalloidoldattal, a volumentúlterhelés megszüntetése vízhajtókkal, a nefrotoxikus gyógyszerek adásának felfüggesztése, a gyógyszerek dó­zisának a vesefunkcióhoz történő igazítása. Komplex gondozással mérsé­kelhető a kórházi mortalitás és a progresszió kockázata.

Az akut ellátásban alapvető beavatkozás a folyadékpótlás, melynek mód­szertana jelentős paradigmaváltáson megy keresztül. A töltöttségi volumen monitorozása – szűk határai miatt – sürgősségi feladat. A „damage control” alapelvre építve adható válasz a mikor, mit, mennyit, hogyan és meddig kérdésekre.

A közlemény gyakorlati szempontból részletezi a várandósság alatti pajzs­mirigy-túlműködés és -alulműködés következményeit, felismerésének és kezelésének lehetőségeit, illetve a szülést követően manifesztálódó postpartum thyreoiditis ellátását és a páciensek gondozását.

Ennek a nem túl gyakori, rendszerint gyermekkorban jelentkező daganatnak az elkülönítő diagnózisa és a betegek hosszú távú követése, szubsztitúciós terápiája a műtétet, esetleges sugárkezelést követően nagy körültekintést igényel. Ezt illusztrálja a cikkben bemutatott négy pediátriai eset.

A PRAC  javasolja a hidroxi-etil-keményítő (HES) infúziós oldatok európai piacokra érvényes forgalomba hozatali engedélyének felfüggesztését.

A fejfájás legtöbbször önálló betegség, de más betegségek vagy sérülé­sek tünete is lehet. A cikk a tüneti és a primer fejfájások főbb típusainak elkülönítéséhez szükséges tudnivalókat foglalja össze, elsősorban a nem neurológus olvasók számára.

Egyre többször állítjuk fel a cisztás pancreas elváltozások diagnózisát, hála az en­doszkópos szonográfia (EUS), az MRI és az MR-kolangio pankreatográfia fejlődé­sének, terjedésének. Tudásunk bővülésével új konszenzusos irányelvek váltották fel a 2006-os ajánlásokat. A cikk áttekinti az új irányelvek diagnosztikus és terápiás megfontolásait, az intraduktális papilláris-mucinózus neopláziás betegek követésének feladatait. A fő pancreas-vezeték lézióinak reszekciója általában indokolt a malignitás nagy kockázata miatt. Az oldalági léziók esetében gondos mérlege­lés után megengedhető a szoros ellenőrzés melletti várakozás. Az MRI a válasz­tandó képalkotó eljárás, az EUS nagy tapasztalattal rendelkező központokban alkalmazható.

Jelentős vérzésekben a fibrinogén az első alvadási faktor, amelynek szintje a kri­tikus érték alá csökken. A fibrinogénpótlás megvalósítható friss fagyasztott plaz­mával, ám ez szövődményeket okozhat és hosszabb előkészületet igényel. A fibrinogénkoncentrátum megfelelő alternatíva az allogén vérkészítmények he­lyett: biztosítja a standard dozírozást, a kis volumenben történő, gyors beadást, és a vírusinaktiváció a gyártás során megtörténik. A fibrinogénterápiával és az ágy melletti viszkoelasztikus teszteléssel individualizált dozírozás valósítható meg szá mos klinikai helyzetben.
Transfusion, 2014. május

A mellűri folyadékgyülem megnehezítheti a szívelégtelenség, a tüdőgyulladás és a daganatos betegségek kezelését. A beteg lehet panaszmentes, de gyakori tünet a köhögés, a légzési nehezítettség és a mellkasi fájdalom. A fizikális vizsgálat során a kopogtatás tompulatot jelez; a diagnózist mellkasröntgen erősíti meg.

Ödéma olyankor jöhet létre, amikor az erekből kapilláris filtrációval kijutó folyadék mennyisége meghaladja a nyirokáramlás folyadékelvezető kapacitását. A gyor­san, szisztémásan kialakuló, ujjbenyomatot tartó ödémát idejében diagnosztizálni és kezelni kell. Az alsó végtag(ok) krónikus ödémája vénás elégtelenséget jelez­het. Ha a duplex ultrahang nem igazolja a mélyvénás trombózist, MR-venográfiára lehet szükség. Az obstruktív alvási apnoé kétoldali lábödémát okozhat. A tömött, ujjbenyomatot nem tartó ödémaként jelentkező limfödéma lehetséges okai: tumor, trauma, korábbi medencei műtét, lágyéki limfadenektómia, korábbi sugárkezelés.