A mesterséges intelligencia alapú módszerek az egészségügy számos terü­letén is alkalmazhatók, például rutinfeladatok automatizálására, orvosi ké­pek elemzésére és kiértékelésére, különböző rendellenességek automatikus észlelésére vagy akár személyre szabott terápiás döntések támogatására. A terület érdemes az orvostársadalom figyelmére, mert ezen megoldások­kal együttműködve a munka megkönnyíthető, minősége és pontossága pedig javítható.

A prosztatarák a férfiak egyik leggyakoribb urológiai daganatos megbetegedése. A szerven belüli daganat eredményesen gyógyítható, így nem lehet eléggé hangsúlyozni az agresszív dülmirigyrák korai diagnosztizálásának jelentőségét. Előrehaladott stádiumban az egyre korszerűbb gyógyszeres kezelésekkel jól befolyásolható a daganat progressziója, ezek a terápiás lehetőségek hazánkban is elérhetők. Dolgozatunkkal szeretnénk bemutatni a prosztatadaganat jelenlegi diagnosztikus és terápiás lehetőségeit. 

BEVEZETÉS
A 2008-as WHO-klasszifikáció szerint a krónikus lymphoid leukaemia (CLL) egy olyan alacsony malignitású lymphoma, ahol a perifériás vérben a klonális (CD5-, CD19-, dimCD20-, CD23-pozitív) lymphocyták száma meghaladja az 5000/μl-t. Korai stádiumú CLL esetében, kezelési indikáció hiányában a figyelő várakozás („watch and wait”) az elfogadott álláspont. A kezelést igénylő betegek kimenetele sokat javult az immunkemoterápia és az új, molekulárisan célzott szerek bevezetésével. Az összefoglaló iránymutatást ad a CLL-es betegek ellátását illetően.

Bevezetés
Sclerosis multiplexben (SM) a gyulladásos és a neurodegeneratív komponensek egymáshoz való aránya és egymásra gyakorolt hatása meglehetősen eltérő, függően a beteg életkorától, betegsége időtartamától, de legfőképpen attól, hogy a betegség klinikailag relapszáló-remittáló vagy progresszív fázisban van-e. A jelenleg elérhető SM-terápiák közös nevezője az immunkaszkád lépéseire kifejtett hatás. Relapszáló SM-ben (RSM) az immunterápiák sikere az időszakos gyulladásos aktivitás gátlásában rejlik. Ez számszerűsítve az új és halmozó agyi léziók keletkezésének akár 94%-os és a relapszusok előfordulásának 68%-os csökkentését jelenti. RSM-ben az elérhető kezelési lehetőségek évről évre bővülnek, azonban csak kevés, szerényen pozitív tanulmány áll rendelkezésre a progreszszív formájú/stádiumú SM kezeléséről. Számos randomizált vizsgálatban a fellángoló gyulladás gátlása rövid távon a rokkantság romlásának gátlására volt lefordítható. A progresszív SM formákban a gyulladás minőségileg különbözik a relapszáló-remittáló SM-étől. A progresszív SM jellemző vonása a kompartmentalizált gyulladás leptomeningealis limfocitás és makrofágos follikulusok és beszűrődés formájában.

Bevezetés
A myeloma gyógyítása felé vezető úton számos nehézséggel kell szembenéznünk, így a validált MRD-meghatározási módszer hiányával is. A definitív gyógyulást tartós MRD-negativitás előzi meg, melyhez szükséges a személyre szabott kezelés.

A hematológiai kórképek diagnosztikájának két alapvető módszere a vér alakos elemeinek morfológiai vizsgálata és az áramlási citometriával vég­zett immunfenotipizálás. Utóbbi az 1980-as években vált a rutineljárások részévé, azóta egyre szélesebb körben alkalmazzák. A cikk összefoglalja az áramlási citometria indikációit és alkalmazásának korlátait.

Az uszodában, strandon szerzett betegségeket mikroorganizmusok vagy kemikáliák okozhatják a kontaminált víz lenyelése, vízpára belégzése vagy a bőrrel, nyálkahártyákkal való érintkezés útján. Szennyezett lehet az úszó-vagy melegvizes medence, az élményfürdő kezelt vize, de a tó, folyó, óceán kezeletlen vize is.

BEVEZETÉS

Az elmúlt évtizedben a myeloma multiplex kezelése gyökeresen megváltozott, számos új támadáspontú gyógyszer került forgalomba.

Az elhízáshoz a modern világban szinte mindenütt előítéletek társulnak, bár a történelem során voltak olyan időszakok, amikor azt sok helyütt a jólét és a termékenység szimbólumának tekintették. A túlsúly és elhízás (obes, obesitas) kórállapot, amelynek során a túlzott zsírraktározás káros lehet az egészségre, számos egészségi problémához és a várható élettartam csökkenéséhez vezethet. Túlsúlyosnak tekintjük azt a személyt, akinek testtömegindexe (BMI, body mass index) 25,0–29,9 és elhízottnak, akinek 30 kg/m2 felett van. Ez utóbbin belül a BMI szerint alcsoportokat különböztetünk meg: BMI 30,0–34,9: I. fokú elhízás, enyhe; BMI 35,0–39,9: II. fokú elhízás, középsúlyos; és BMI ≥40,0: III. fokú elhízás, súlyos, morbid vagy extrém megjelöléssel illethetjük. Normális testsúlyról beszélünk 18,5 és 24,9 BMI esetén (a testtömegindex a kilogrammban megállapított testtömeg és a testmagasság méterben mért négyzetének hányadosa).

A szerzők általános orvosok számára adják meg a szülésvezetés kulcs­kérdéseire az USA-ban jelenleg legelfogadottabb válaszokat. Akadálya-e a korábbi császármetszés a hüvelyi szülésnek? Milyen fájdalomcsillapítási módszerek alkalmazhatók? Mi a teendő, ha a köldökzsinór feszesen a mag­zat nyakára tekeredik? Fontos-e a szülés utáni bőrkontaktus az anya és az újszülött között? Mikor nincs haszna az orr és a száj leszívásának? Milyen be­avatkozásokkal javítható a postpartum anyai és magzati kimenetel? Van-e legjobb szülési testhelyzet? Előnyös-e a rutinszerűen végzett gátmetszés? Érdemes-e a késői szakaszban felfüggeszteni az epidurális anesztéziát?