A ritkán előforduló endokrin tumorszindrómákban szenvedő betegek el­látásában fontos szerepe lehet a korszerű genetikai diagnosztikának és az arra épülő kezelésnek. Ezek a betegségek az utódokra átörökíthetők. Az érintett betegek élethosszig tartó, interdiszciplináris alapokon nyugvó – mind az egyes hormonok túltermelődését és az abból fakadó szervi eltéré­seket, mind a betegség onkológiai oldalát, illetve a további, nem endokrin jellegű prolémákat figyelembe vevő – komplex gondozásra szorulnak.

A világon a nők legalább 40%-a és a férfiak egyharmada küzd valamilyen szexuális funkciózavarral. E zavarok hátterében fontos tényező a tesz­toszteronhiány. Az utóbbi időben az USA-ban a tesztoszteronforgalma­zás közel ötvenszeresére nőtt. Hazánkban a férfiak primer és szekunder hipogonadizmusának kezeléséhez orális, injekciós és transzdermális ké­szítmények állnak rendelkezésre. Androgénhiányos nőknek tesztoszteron rutinszerűen nem adható.

A radiológiai vizsgálatok során egyre gyakoribb a daganat gyanúját keltő mellékle­let: incidentalóma. Az orvosnak gondolnia kell az ilyen lelet kockázatára a képalko­tó vizsgálatok indikálásakor. A betegek azt feltételezhetik, hogy az incidentalóma rák, és könnyen lehet, hogy nincsenek tisztában az ismételt képalkotó vizsgálatok­kal járó sugárterhelés kockázataival.  

A leggyakoribb hipofízisadenómák a prolaktinómák és a hormont nem termelő adenómák. A kezdeti tünetek lehetnek az endokrin diszfunkció jelei (pl. terméketlenség, csökkent libidó, tejcsorgás) vagy neurológiai tünetek (pl. fejfájás, látászavarok). Ha a diszfunkciós hipofízis hormont termel, a klasszikus klinikai szindrómák alakulhatnak ki, pl. hiperprolaktinémia, akromegália vagy Cushing-kór. Fontos a teljes hipofízisfunkció kivizsgálása, mivel gyakori a mirigy alulműködése. A kezelést végző teamnek az esetleges endokrinológiai vagy idegsebészeti kezelésre is felkészültnek kell lennie. A kis méretű, hormont nem termelő adenómák és a prolaktinómák nem feltétlenül igényelnek azonnali beavatkozást.

A ginekomasztia a férfiak mirigyes emlőszövetének jóindulatú proliferációja. A nem fiziológiás ginekomasztiát krónikus betegség (pl. májcirrózis, hipogonadizmus, veseelégtelenség), gyógyszer, táplálékkiegészítő vagy illegális szer, esetleg daganat okozhatja. Kezelése a beteg kívánságának figyelembevételével mielőbb történjen.