Az obstruktív alvási apnoe betegség a populáció kb. 5%-át érinti, hazánk­ban kb. 500 000 embert. Jelentőségét a következményes betegségek tár­háza adja. Szerepe van többek között a magas vérnyomás, a szívinfarktus, különféle szívritmuszavarok, az agyi érbetegségek (stroke) kialakulásában. Jellegzetes következménye lehet a fokozott nappali aluszékonyság, és szá­mos, a kognitív működések különféle aspektusait érintő hatás. A kórképpel kapcsolatosan sok új vizsgálati eredmény, információ áll rendelkezésre. A patofiziológia új szempontok szerinti átgondolása hozzájárul a betegség valódi súlyának megértéséhez a következményes kórképek kialakulásában.

Az interstitialis tüdőbetegségek közé változatos kórképek tartoznak. Közös jellemzőjük a celluláris infiltráció és/vagy extracelluláris mátrix depozíciója a terminális bronchiolustól disztális tüdőterületeken. A tüdőgyógyászat­ban az ILD-k diagnosztikája és terápiája 2015 óta standardizált, ILD-team munkájához kötött. A Semmelweis Egyetem Pulmonológiai Klinikája az esetszámok és a standardoknak megfelelő ellátás mellett ma már európai ILD-referenciacentrum. A közlemény röviden áttekinti az ILD-k terén elért eredményeket, a progresszív pulmonalis fibrosis kritériumait, illetve a kli­nika ötéves, ILD-teamen bemutatott eseteinek összetételét.

Az örökletes, súlyos antitripszinhiány okozta májkárosodás kezelése ma még csak májátültetéssel lehetséges, de több, reménnyel kecsegtető gyógy­szerrel, köztük kis gátló (si) RNS-molekulákkal végeznek már II. vagy III. fázisú vizsgálatokat, így bővülhet a kezelési lehetőségek tárháza. A hu­mán antitripszin szubsztitúciós kezelést a pulmonális tünetek kezelésére engedélyezték.

A Covid-19 pandémia idején minden krónikus betegség esetén felmerült a kérdés, hogy mennyiben befolyásolja egymást a két kórkép. A légúti obstruktív megbetegedések különösen fókuszban voltak, hiszen a Covid-19 is leginkább pulmonális szövődménnyekkel járt. A szerző a közleményben összefoglalja a Covid-19 és az asztma eddig megismert összefüggéseit. Bár a vírusinfekciók asztma exacerbációt okoznak, a két betegség együttes előfordulása mégsem járt magasabb morbiditási vagy mortalitási rizikóval. Ennek feltétele az, hogy az asztma kontroll alatt legyen, vagyis járvány idején különösen fontos a megfelelő beteggondozás és a jó terápiás adherencia. 

Az előrehaladott malignus daganatos betegségben szenvedők több mint felénél kialakul az összetett anyagcsere-változásokkal járó cachexia szind­róma. A cachexia jellemzője a súlyvesztésen túl, a zsírveszteség és az izom­tömeg vesztése. A rosszindulatú daganatos megbetegedéssel járó cachexia ellátása sokat fejlődött az utóbbi évtizedben. A cachexiás beteg megfelelő ellátásához szükséges multidiszciplinális folyamatban az egészségügyi rendszer szinte minden résztvevőjének fontos szerepe van, hiszen más-más ponton kapcsolódnak be a beteg ellátásába.

A koronavírus-fertőzés hosszú távú hatásairól szinte napról napra derülnek ki új információk. A fertőzés maradandó károsodásokat okozhat a szervezetben, nemcsak időseknél és krónikus betegeknél, hanem fiataloknál is. Akár a fer­tőzöttek 10–35%-ánál a megbetegedést követően újra tünetek jelentkeznek, melyek 3 hónapon túl is akadályozhatják a betegek megszokott életvitelét és a munkába való visszatérését. Az elkövetkező időszakban a COVID-19 utáni rehabilitációra egyre nagyobb szükség lesz. A döntően tüdőgyógyászati re­habilitáció 3–6 hétig is tarthat. Az ellátórendszernek fel kell készülnie a poszt- COVID-19 korai diagnózisára, gyógyszeres és rehabilitációs kezelésére.

A COVID leggyakoribb hosszú távú tüdőgyógyászati tünetei: köhögés, kö­petürítés, fáradékonyság, terhelési nehézlégzés. A poszt-COVID szindróma akkor is felléphet, ha az akut szakasz enyhe, vagy akár tünetmentes volt. A poszt-COVID tüdő-fibrosis általában súlyosabb fertőzésen átesett, idő­sebb, társult betegséggel, dohányzási anamnézissel is rendelkező férfiaknál alakul ki. A poszt-COVID szindróma többnyire magától megoldódik, de addig jelentősen befolyásolja a beteg életminőségét, fizikai teherbírását. Célunk a pontos követési, kivizsgálási menetrend felállítása a betegek vé­delme és az egészségügyi költségek optimalizálása mellett. Az elhúzódó tüneteket mutató betegeket célszerű poszt-COVID ambulanciára utalni.

AWorld Health Organization (WHO) 2020. március 11-én az új koronaví­rus-betegséget (novel coronavirus disease 2019) a COVID-19-et a 21. század második pandémiájának minősítette.

Akoronavírus 2 (SARS-CoV-2) egy új koronavírus, amelyet 2019-ben ész­leltek először és döntően súlyos légszervi manifesztációjú koronavírus-betegséget (COVID-19) okoz. A COVID-19-infekció kapcsán intersticiális oedema jelenik meg, ami a gázcse­rében jelentős zavart okoz, gyakorlatilag blokkolja az alveolo-kapilláris membránt. Következményeként intersticiális fibrosis alakulhat ki, amely a tüdőt és mellkast érin­tő restriktív légzészavart okoz, a beteg lég­zésmechanikailag kedvezőtlen helyzetbe kerül. A folyamat a mellkasi kinematikát is érinti.

A korai vírusellenes kezelés csökkentheti a súlyos és kritikus esetek előfordulását. Súlyos COVID-19-tüdőgyulladásban a lehető legkorábban fontolóra kell venni a kortikoszteroidok rövid távú alkalmazását a citokinkaszkád gátlására és a progresszió megelőzésére.