A fejfájás mellett a szédülés az egyik leggyakoribb panasz, amivel orvoshoz fordulnak a betegek. Szédülés esetén legtöbbször nem állnak rendelkezé­sünkre azok a más betegségeknél megszokott megerősítő laboratóriumi vagy képalkotó eljárások, amelyekre a vizsgáló biztonsággal támaszkodhat. Talán ez is az egyik magyarázata annak, hogy nincs még egy olyan betegség, amiben első diagnózis ilyen nagy arányban, 40%-ban téves lenne. Ezért szé­dülés esetén a beteg kikérdezésének és fizikális vizsgálatának jelentősége minden más betegséghez képest nagyobb jelentőségű.

Több mint egy tucatnyi betegségmódosító terápia létezik a relapszáló-remittáló SM kezelésében, ám ezek közül mindössze egy olyan engedélyezett (okrelizumab), amely valóban képes lassítani a primer progreszszív SM progresszióját, szekunder progreszszív SM-ben pedig 2019 januárjában még nem volt ilyen engedélyezett készítmény.

A hallójárat védelmét szolgáló fülzsírt akkor kell eltávolítani, ha felszapo­rodva tüneteket okoz, vagy akadályt jelent a külső hallójárat, a dobhártya vagy a hallórendszer vizsgálata során, illetve ha megnehezíti a kommuniká­cióra képtelen beteg vizsgálatát. Hatásos megoldási mód fülzsírt oldó szerek alkalmazása; a fül kimosása, esetenként a fülzsír oldására alkalmas szerrel történő előkezeléssel; valamint a manuális eltávolítás. Jól megválasztott betegek esetében megfelelő lehet a fül otthoni kiöblítése gumiballonos fecskendővel. Kerülni kell a vattapálcák, fülgyertyák és olívaolajos cseppek használatát. Az impactatio megszüntetése ellenére továbbra is fennálló tünetek esetén azonnali kivizsgálás szükséges egyéb okok kizárására.

A Neurology online folyóiratban május 23-án számoltak be a szerzők egy vizsgálatról, melynek során egy új típusú egyensúlyzavart, a rekurrens spontán vertigót (RSV) azonosították.

A szédülés sürgősségi eseteiben a célzott anamnézissel és egy ágy melletti speciális vizsgálattal biztonsággal különíthetjük el a perifériás és a centrális eredetű szédülést. A centrális szédülésre jellemző a negatív Halmágyi-teszt, az irányváltó nisztagmus és a vertikális szemtengelyeltérés együttes vagy külön-külön előfordulása, még azokban az esetekben is, ahol nincsenek jelen egyéb neurológiai tünetek. A veszélyesebb centrális szédülések gya­núja esetén képalkotó vizsgálatot kell végeznünk, elsősorban MRI-t, az esetleg életet veszélyeztető állapotok megelőzése és kezelése érdekében.

Hogy lehet három, egymástól szak­mailag távol eső közleményt közös keretbe foglalni? A kapcsolódási pont az, hogy mindhárom gyakori neurológiai betegségeket, illetve tüneteket – tremor, szédülés, alvás alatti légzészavarok – tár­gyal. Bár mind a három területen jelentős paradigmaváltás zajlott le az elmúlt évti­zedekben, ennek ellenére a közlemények­ben leírtak jelentős része még mindig nem ment át kellően az orvosi köztudatba, sőt számos téves, elavult nézet uralkodik vonatkozásukban.

A családorvosi praxisban gyakorta panaszolt tünet a külső akusztikus stimulus nélküli zajészlelés, azaz fülzúgás. A sokszor idiopátiás tünet legfőbb feltárt oka a szenzorineurális halláscsökkenés. Fülészeti, vaszkuláris, neopláziás, neurológi­ai, farmakológiai, fogászati és pszichés tényezők is állhatnak a háttérben. A ki­vizsgálás során kizárandók a súlyosabb betegségek, így a Ménière-szindróma, a vesztibuláris schwannoma. Csaknem minden esetben timpanometriával kiegé­szített audiometriás vizsgálatot kell végezni. Neurológiai képalkotó vizsgálatra vagy a vesztibuláris működés elektronisztagmográfiás vizsgálatára is szükség lehet. A tá­mogató betegtanácsadást már a kezdő kivizsgálás alkalmával meg kell kezdeni.

A benignus paroxysmalis positionalis vertigo felnőttkorban az egyik leggyakoribb szédüléses betegség, gyermekkorban azonban előfordulása sokkal ritkább, csecsemőkorban szakirodalmi ritkaság. A szerzők egy kisgyermek esetét ismertetik, akinél BPP V igazolódott a tünetek hátterében.

Az átmeneti agyi keringészavar (tranziens isémiás attak, TIA) során neurológiai tünetek jelentkeznek akut agyi elhalás nélkül. A tünetek hirtelen lépnek fel és átmenetiek; leggyakrabban előforduló tünetek a féloldali parézis, beszédzavar és féloldali látásvesztés. Alapvetően fontos, hogy a TIA-t pontosan és idejekorán elkülönítsük a hasonló tüneteket okozó egyéb kórállapotoktól, mivel korai beavatkozással csökkenthetô a későbbi stroke kockázata. 

Az utazás okozta betegségek morbiditását leginkább az egyén fizikai, pszichés vagy egészségi állapota befolyásolja.