Az élő kórokozókat tartalmazó vakcinák éberebbé teszik a veleszületett im­munrendszert, így BCG-, kanyaró-mumpsz-rubeola- vagy orális poliovírus-vakcináció után csökkenhet a SARS-CoV-2-fertőzésre való fogékonyság vagy a kialakult betegség súlyossága.

A világjárvány kezdetén azonnal felmerült a gondolat, hogy a méregdrágán és lassan kifejleszthető új gyógyszerek helyett a már orvosi használatban lévő molekulák között kellene gyors segítséget keresni. A klorokvin kudar­ca miatt még nem érdemes lemondani erről a megközelítésről. Mostanra egyre inkább úgy tűnik, az antidepresszívumok is komolyan beszálltak a COVID-19 elleni versenybe.

A korábban monogénesnek tartott hypertrophiás cardiomyopathia érdekes és félelmekkel övezett betegség volt, mára kezelhető, az átlagosnál nem rosszabb életkilátásokat ígérő elváltozássá vált – ám diagnosztizálatlan és kezeletlen esetben fiatalok, sportolók hirtelen szívhalálát okozhatja.

Az elmúlt években több tanulmány vizsgálta diabeteses, pitvarfibrilláló betegek körében az új típusú antikoagulánsokkal (NOAC) történő véralvadásgátlásnak a stroke és a szisztémás embolisatio megelőzésére kifejtett hatását. A III. fázisú vizsgálatok utóanalízisei és a való élet vizsgá­latok eredményei egyaránt alátámasztják a NOAC-ok, köztük a rivaroxaban hatásosságát és biztonságosságát diabetes és pitvarfibrilláció eseteiben is.

Amíg nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy az angiotenzin-konvertáz enzim (ACE) gátlószerei növelik a fertőzésveszélyt, mindenképp folytas­suk adásukat, mert elhagyásuk a betegek állapotának rosszabbodását eredményezi.

A protonpumpagátlók a fokozott gyomorsavtermeléssel járó állapotok hatásos gyógyszerei. Az újabb vizsgálatok eredményei azonban arra inte­nek, hogy a protonpumpa-inhibitorok hosszú távon nem olyan biztonságos szerek, mint azt korábban feltételeztük – különösen az idősebb betegek körében.

A fittséget mérni kell. Kell mérni. A testmozgás vitális funkció. A fittség vitális paraméter és a kardiovaszkuláris rizikóstátuszt befolyásoló tényező. A cikkben e tételmondatok régebbi és újabb bizonyítékait tekintjük át.

Több vezető tudományos folyóirat is reflektorfénybe állította az elmúlt hónapokban a húsfogyasztás és a hústermelés egészségi és környezeti költségét. Az ökológiai modellekből és epidemiológiai vizsgálatokból ki­rajzolódó hatalmas költségek csökkentése nem csak a tudomány feladata.

Hol tartunk most, 2018 nyarán a pitvarfibrilláció, a stroke-prevenció, az antikoaguláns terápia összetett kezelési stratégiájában? Indokolt megfo­galmazni a címben leírt kérdést. A pitvarfibrillációról szerzett ismereteink jelenleg nyugalmi, vagy inkább plató fázisban vannak. Az elmúlt időszak­ban nagyon sok publikáció, való életbeli elemzés jelent meg, egyik vagy másik direkt orális antikoaguláns (DOAC) prioritását kiemelve. Le kell szö­geznünk, hogy nincsenek megfelelő és jól kontrollált direkt összehasonlító vizsgálatok a rivaroxaban, a dabigatran vagy az apixaban vonatkozásában. Összességében azonban a REAFFIRM vizsgálat teljesebbé teszi a DOAC-okról alkotott képünket.

Az áttétes hólyagrák hatásos második vonalbeli terápiája évtizedek óta várat magára. A programozott sejthalál-1/ligand-1 (PD-1/PD-L1) gátlókkal végzett immunterápia áttörést jelent az áttétes uroteliális karcinómában szenvedő betegek számára is. Az anti-PD-1/PD-L1 monoklonális antitestek hatásosságát és biztonságosságát tesztelő klinikai vizsgálatok lefedik az uroteliális karcinóma kórlefolyásának minden szakaszát. Az anti-PD-L1 an­titest atezolizumab volt az első immunellenőrzőpont-inhibitor, amelynek használatát az FDA 2016 májusában engedélyezte metasztatikus uroteliális karcinómában.