A prosztatarák terápiájának példa nélküli fejlesztése kihívás a modern készítmények megfelelő szekvenciális alkalma- zására. A betegek életkilátásai javulnak, ha a kezelési vo- nalak sorra kihasználásra kerülnek. Nincs evidenciaalapú iránymutatás az optimális sorrendről, de számos adat áll rendelkezésre, mely segíti a kezelőorvost a legjobb egyénre szabott terápiás irány kiválasztásában. Az előrehaladott prosztatarák báziskezelése továbbra is az androgéndepriváció (ADT), melyhez illesztjük a további szereket. Egyre korábbi vonalban kerülnek alkalmazásra az új típusú hormonális (androgénreceptor-targetáló, ARTA) ágensek. A kemoterápia (KT) az áttétes, hormonérzékeny stádium kezdeti választása, kiterjedt, tüneteket, zsigeri krízist okozó esetekben. A KT egyebekben az ARTA után kerül alkalmazásra. Különböző hatásmechanizmusú ARTA-k korai, egymást követő alkalma- zásáról kevés, de biztató adatunk van. Későbbi vonalakban az ARTA kezelések között keresztrezisztencia alakulhat ki, ekkor KT a megfelelő döntés. Munkánkban összefoglaljuk azon klinikai eredményeket, melyek segítik a terápiás dönté- seket, ezzel a betegeknek nyújtott előnyök maximalizálását. Magy Onkol 64:263–272, 2020
Kulcsszavak: metasztatikus, hormonszenzitív prosztatadaganat, metasztatikus, kasztrációrezisztens prosztatadaganat,
kasztrációrezisztens, nem metasztatikus prosztatadaganat, kezelési szekvencia

A megbetegedési és halálozási statisztikák élén járó tüdőrá- kok kezelésének egyik sarokköve a sugárkezelés. Az utóbbi évtizedekben ezen a diszciplínán belül is jelentős technikai fejlődésnek lehettünk tanúi. Az intenzitásmodulált és képve- zérelt sugárkezelés (IMRT és IGRT), valamint a sztereotaxiás sugárkezelés (SBRT) technikai feltételei a hazai centrumok- ban is széleskörűen rendelkezésre állnak, melyek alkalmazá- sa a mellkasi sugárterápiában is egyre inkább előtérbe kell, hogy kerüljön. A modern technikák alkalmazása a tüdőrák sugárkezelésében lehetővé teszi, hogy egyre több betegnél végezzünk gyógyszerekkel (kemo-, ill. immunterápiával) kombinált sugárkezelést és érhessünk el mind jobb klinikai eredményeket, ugyanakkor a mellékhatások előfordulási arányát csökkentsük. Jelen munkánkban ebbe a fejlődésbe adunk betekintést a tüdőrák különböző stádiumainak meg- felelően. Magy Onkol 64:255–261, 2020
Kulcsszavak: tüdőrák, sugárterápia, modern technikák, SABRT, IMRT, IGRT

A kissejtes tüdőrák (SCLC) agresszív, gyors növekedésű és fokozott áttétképződési hajlammal bíró daganattípus, amely megközelítőleg az összes tüdőrákos eset 14%-áért felel Magyarországon. Kezelésében hatékony célzott gyógyszerek a mai napig nem kerültek bevezetésre, így érdemi terápiás előrelépés az elmúlt három évtizedben nem történt. Ennek oka elsősorban az SCLC, mint klinikopatológiai entitás hete- rogenitásában keresendő, mely befolyásolja a metasztatikus potenciált, a kezelésre adott válaszkészséget és a prog- nózist is. A közelmúlt transzlációs kutatásai ugyanakkor megmutatták, hogy a neuroendokrin differenciáció és négy vele kapcsolatba hozható gén (ASCL1, NEUROD1, YAP1 és POU2F3) expressziós profiljának függvényében az SCLC to- vábbi alcsoportokra bontható, melyek biológiailag jelentősen különböznek egymástól. Ezen alcsoportok biológiájának és klinikopatológiai jellemzőinek alaposabb megismerése lehe- tőséget biztosíthat új, hatékonyabb kezelések kidolgozásához. Magy Onkol 64:243–255, 2020
Kulcsszavak: kissejtes tüdőrák, SCLC, heterogenitás, klinikai relevancia

Tüdő-adenokarcinómában (LADC) a nyugati országokban leírt leggyakoribb funkciónyeréses módosulások a KRAS mutációi. Bár már évtizedekkel ezelőtt azonosították a KRAS gén mutációit, a KRAS fehérjét közvetlenül célzó gyógysze- rek fejlesztését szerkezeti (megfelelő „kötőzsebek” hiánya kis molekulák számára) és funkcionális (magas sejtes GTP iránti affinitás) jellemzők is nehezítik. Mostanáig ugyancsak sikertelennek bizonyultak a KRAS indirekt gátlására törekvő stratégiák (farnezil-transzferáz-gátló szerek, prenilációgát- lás, szintetikus letalitáson alapuló gátlás, KRAS-jelátviteli utak gátlása). Az utóbbi időben azonban több vegyületet is fejlesztettek, melyek a KRAS-mutációk különböző típusait célozzák meg. Legígéretesebbek ezek közül az új, kovalens KRAS G12C-specifikus inhibitorok. Alábbiakban összefog- laljuk a LADC KRAS-mutációi prediktív és prognosztikus szerepét, valamint gátlásának lehetőségeit. Magy Onkol 64:231–244, 2020
Kulcsszavak: KRAS-mutáció, tüdőrák, célzott terápia, prediktív faktor, prognosztikai faktor

Az elmúlt 15 évben egyértelművé vált a molekuláris genetikai vizsgálatok létjogosultsága a tüdőrákos betegek ellátásában a rutin klinikai gyakorlatban. A kezdeti monogénes vizsgála- tokat egyre inkább felváltják a többgénes vagy akár több száz gént elemző genomikai vizsgálatok. A jelen közleményben a szerző röviden összefoglalja a nem kissejtes és a kissejtes tüdőrákok genomikai vizsgálatának főbb terápiás célpontjait. Emellett hazai részvétellel zajlott nemzetközi munkák ered- ményein keresztül bemutatásra kerül a genomikai vizsgá- latok két izgalmas területe: a tüdőrák prognózisát megjósló génmintázat-elemzés, valamint a daganat evolúciójának és az onkoterápiák hatásának tanulmányozása. Magy Onkol 64:225–230, 2020
Kulcsszavak: tüdőrák, genomikai vizsgálat, prognosztikai faktorok, prediktív faktorok, molekuláris célzott terápia

A tüdőrák immunterápiája új, hatékony lehetőség, a komp- lex kezelési stratégia részeként. A nem kissejtes tüdőrák nem laphámsejtes csoportjában előrehaladott stádiumban, amennyiben a célzott kezelésre alkalmas driver mutációkat kizárjuk, minden esetben szóba jöhet az immunellenőrző- pont-gátló terápia első vonalban vagy monoterápiaként, vagy platinabázisú kemoterápiával kombinálva, PD-L1-expresszió- tól függően. Laphámsejtes tüdődaganatok esetén is standard kezelésnek számít, ebben az esetben is a PD-L1-expresszió ismerete alapján dönthetünk a mono- vagy kombinációs kezelésről. Amennyiben a betegek első vonalban nem ré- szesültek immunellenőrzőpont-gátló kezelésben, ez lehet másod-, illetőleg többedvonalbeli opció. Célzott kezelésre alkalmas betegek esetén a célzott kezelések kimerülése után négyes kombinációban immun-, angiogenezisgátló és platinabázisú kemoterápia ígér hatékonyságot. Kérdés a PD-1-axis és a CTLA-4-gátló kombináció szerepe és helye kemoterápiával vagy anélkül az első vonalbeli kezelésben. Lokálisan kiterjedt, nem reszekábilis nem kissejtes tüdőrák esetén a radio-kemoterápia utáni PD-L1-gátló konszolidációs terápia a standard PD-L1-pozitív esetben. Számos fázis III- as vizsgálat foglalkozik az immunterápia hatékonyságával neoadjuváns és adjuváns modalitásokban is. A kissejtes tüdőrák előrehaladott stádiumában új kezelési standard a PD- L1-gátló kezelés platina, etopozid kombinációban, azonban még a hatékonyságot jelző biomarkerrel nem rendelkezünk. Magy Onkol 64:217–223, 2020
Kulcsszavak: immunellenőrzőpont-gátló kezelés, nem kissejtes tüdőrák, kissejtes tüdőrák

Jelen tudásunk szerint 600 drivergén 6 millió-féle mutációja játszik szerepet több mint 200-féle daganattípus kialakulá- sában a COSMIC (Catalogue of Somatic Mutations in Cancer) adatbázis alapján. A drivergének és a daganattípusok kom- binációja rendkívül nagyszámú kombinációt jelent. Logikus ezért az az igény, hogy egy adott célpont gátlására kifejlesztett hatóanyag alkalmazható legyen egyszerre több vagy az ösz- szes daganattípusban, amennyiben a célpont kimutatható. Az első gyógyszerek, amelyeket teljesen daganattípus-ag- nosztikus módon törzskönyveztek, az NTRK-gátló larotrek- tinib és entrektinib és a PD-1-gátló pembrolizumab MSI-H és a közelmúltban TMB-H indikációban. Ezek a célpontok a tüdődaganatokban is jelen vannak és hatékonyságukról klinikai bizonyítékaink vannak. Más daganattípusokban törzs- könyvezett gyógyszerek célpontjai is jelen vannak a tüdőda- ganatokban és várható, hogy egyre több törzskönyvezésre is kerül. Ezen túl nagyszámú olyan drivergénhiba fordul elő tüdődaganatokban, amelyek a tüdődaganatokban törzs- könyvezett gyógyszerek személyre szabott kezelési stratégia kialakítását segítik vagy szövettan-agnosztikus célpontként szolgálhatnak. Magy Onkol 64:206–215, 2020
Kulcsszavak: precíziós onkológia, személyre szabott orvoslás, digitális orvosi eszközök, mesterséges intelligencia

A tüdőrák nemcsak hazánkban, hanem a világon is a vezető daganatos halálok. Ezen belül is a nők tüdődaganatos meg- betegedése és halálozása jelentősen emelkedett az elmúlt évek során. Hosszú évekig csak kemoterápiás lehetőségünk volt a tüdőrák kezelésében. A 2005-ös év nagy áttörést je- lentett a nem kissejtes tüdőrák kezelésében egy új terápiás stratégia, a célzott kezelések, az EGFR-TKI-k megjelené- sével. Azóta többéves tapasztalat van az első, második, sőt harmadik generációs TKI-kezelésekkel tüdő-adenokarcinó- mában. A második nagy lépés a tüdőrák célzott terápiájá- ban az ALK-mutáns tüdőrák megismerése és az ALK-gátló kezelések megjelenése a terápiás palettán az első, második és harmadik generációs készítmények megjelenésével. Az elmúlt években kibővült a célzott terápiás lehetőségek tár- háza, a személyre szabott terápiás lehetőségekkel. A ROS1-, BRAF-, MET-, RET-, NTRK-, HER2-mutációk felismerésével és célzott kezelésével személyre szabottan egyre több be- tegnek tudunk a legoptimálisabb terápiát indikálni. Magy Onkol 64:196–204, 2020
Kulcsszavak: tüdőrák, célzott terápia, EGFR-mutáció, EGFR T790M mutáció, ALK-mutáció

A tüdőrák incidenciája még mindig Magyarországon az egyik legmagasabb egész Európában. Mortalitása magas, de a betegség korai stádiumában elvégzett sebészeti be- avatkozás lehetőséget ad a teljes gyógyulásra. Az elmúlt két évtizedben a mellkassebészet jelentős fejlődésen ment keresztül, mely részben technikai jellegű, részben pedig egy paradigmaváltásnak köszönhető. Jelen közleményünkben összefoglaljuk a jelentősebb változásokat, tendenciákat. A TNM 8. revíziója módosította a stádiumbeosztások ha- tárait és jobban becsülhetővé tette a túlélési adatokat, de készültek újabb predikciós modellek is. A minimálinvazív műtétek elterjedése megkönnyítette és lerövidítette a pe- rioperatív időszakot. A lebenyreszekciónál takarékosabb műtéti megoldások csökkentik a műtéti kockázatot és jobb posztoperatív életminőséget biztosítanak. Új eszközök állnak rendelkezésre, melyek légútbiztosítás nélkül is lehetővé teszik a műtét alatti gázcserét, ezáltal a kiterjesztett műtétek alatt csökkentik a rizikófaktorok súlyát, növelve a betegbiztonságot. Az új „biológiai” terápiás gyógyszerek elterjedése lehetővé tette az oligometasztatikus betegek műtéteinek, valamint a „salvage” beavatkozások indikációinak újraértékelését. Magy Onkol 64:190–195, 2020
Kulcsszavak: tüdőrák, mellkassebészet, minimálinvazív sebészet, salvage sebészet, oligometasztázis

A tüdőrák molekuláris klasszifikációja folyamatosan fejlő- dött az elmúlt 15 évben, és mára eljutott oda, hogy az ún. ritka genetikai eltéréseket (fúziós gének) is magába foglalja. Sajnálatos módon ennek a fejlődésnek legnagyobb nyertese az adenokarcinóma-csoport, és csak kevéssé élvezi klini- kai előnyeit a laphámrák vagy a kissejtes tüdőrák. További fontos fejlemény, hogy a tumoragnosztikus gyógyszer-in- dikációk érintik a tüdőrák molekuláris diagnosztikáját is a mikroszatellita-státusz, a tumor mutációs terhelése és az NTRK fúziós gén kimutatása vonatkozásában. A tüdőrák alacsony reszekciós gyakorisága és a rendelkezésre álló kis mennyiségű biopsziás minta miatt egyre nagyobb a je- lentősége a folyadékbiopsziának. A célzott terápiák egyre szélesebb körű alkalmazása ugyanakkor számos újfajta rezisztenciamechanizmust vált ki, amelyek folyamatos mo- nitorozása egyre inkább napi rutinfeladat kell, hogy legyen. A célzott mutációs vizsgálatok mellett egyre gyakrabban van lehetőség a multigénes panelek alkalmazására, amelyek révén egyre komplexebb genetikai információ nyerhető ki az adott daganatból. Ugyanakkor a molekuláris genetikai eltérések prediktív jellegét a leletben kategorizálni kell stan- dard terápia, klinikai vizsgálati vagy hipotetikus/feltételezett evidenciaosztályokba, hogy egyértelmű legyen az üzenet a multidiszciplináris team és a beteg számára is. Magy Onkol 64:183–189, 2020.
Kulcsszavak: tüdőrák, molekuláris klasszifikáció, prediktív diagnosztika