A fogászati gyakorlatban – bizonyítékokon alapuló irányelvek hiányában – jelenleg is bizonytalansági forrás, hogy miként kell eljárni, ha direkt orális alvadásgátló szert szedő betegnél foghúzás válik szükségessé. A beavatkozás során és után fellépő vérzések gyakoriságát nagyban befolyásolja, hogy az adott betegnél állnak-e fenn komorbiditások, erre a körülményre azonban a fogorvosnak nincs ráhatása. Amire viszont van, az a beavatkozás időzítése, illetve az egy ülésben eltávolítani szándékozott fogak száma, különösen akkor, ha egymással szomszédos fogakról van szó.

Az orális alvadásgátló szerek ma már a vénás tromboembóliák standard kezelésének részét képezik. A rekurrens VTE-események kivédésére szükség lehet az első VTE-epizód után kiterjesztett kezelésre. A szerzők metaanalízisükben a kiterjesztett terápiában alkalmazott NOAC-okat hasonlították össze. A metaanalízis megerősítette az egyes vizsgálatok alapján levont következtetéseket, azaz minden vizsgált NOAC alkalmazása mellett a VTE, illetve a VTE-vel összefüggő halálozás kockázatának statisztikailag szignifikáns csökkenését igazolta warfarinnal (INR 2,0−3,0) összehasonlítva. A biztonságossági oldalon azonban kiemelkedett az apixaban, aminek használata kisebb vérzéses rizikóval társult, mint a többi NOAC.

PLoS ONE, 2018

A szerzők randomizált tanulmányok metaanalízisét végezték a pitvarfibrillációban alkalmazott direkt orális antikoaguláns (DOAC) szerek hatékonyságának, biztonságosságának és költséghatékonyságának összehasonlítása céljából. 94 656 beteg adatát elemezték. Az apixaban 2×5 mg és a dabigatran 2×150 mg szignifikánsan csökkentette a stroke és szisztémás embolizáció kockázatát a warfarinhoz képest, a rivaroxaban 1×20 mg és az edoxaban 1×60 mg nem szignifikáns mértékben csökkentette a rizikót. A halálozás alacsonyabb volt a DOAC-kezelések esetén, mint a warfarinnál. Az apixabant 2×5 mg, a dabigatrant 2×110, az edoxabant 1×30 mg és 1×60 mg adagban alkalmazva szignifikánsan kevesebb major vérzést találtak a warfarinhoz képest. Az intracranialis vérzések rizikója sokkal kisebb volt a DOAC mellett. A szerzők az apixaban 2×5 mg kezelést az első helyre rangsorolták a hatékonysági, a biztonságossági és a költséghatékonysági adatok alapján is.

British Medical Journal, 2017

Pitvarfibrilláció és szívelégtelenség egyidejű fennállásakor a terápiás irányelvek nem K-vitamin-antagonista alvadásgátlók alkalmazását javasolja a stroke prevenciója céljából. A statisztikák azonban azt mutatják, hogy a betegek igen kis hányada kapja meg a szükséges kezelést annak ellenére (21 865 betegből csak 58%-uk, azaz 12 659-en), hogy a kezeléstől várható eredmény meghaladja a nem kívánt következmények (ezen belül is elsősorban a vérzések) előfordulásának rizikóját. Az OAC-kezelés elmaradásának leggyakoribb oka, hogy az orvosok a ténylegesnél nagyobbnak értékelik ezt a veszélyt, ugyanakkor alulbecsülik a kezelés elmaradásából eredő kockázatokat, ez pedig helytelen terápiás döntésekhez vezethet.

European Heart Journal, 2018

Az orális antikoagulánsokat gyakran alkalmazzuk idős betegeknél is, hiszen előnyük bizonyított a stroke-prevencióban. A hatékonyság, a tolerálhatóság és a biztonságosság alapján létrehozott FORTA (Fit fOR The Age) klasszifikáció során 4 alkalmazhatósági kategóriába sorolták a jelenleg széles körben használt antikoagulánsokat. A szavazás alapjául szolgáló bizonyítékokat nagy klinikai RC tanulmányokból választották ki. 10 nyugat-európai szakértő egymástól függetlenül értékelte használhatóságukat az idős populációban. Az apixaban FORTA-A (nagyon előnyös) osztályzatot kapott. B osztályba (előnyös) sorolták a többi nem K-vitamin-antagonista szert (a magas és alacsony dózisú dabigatran, a magas dózisú edoxaban, a rivaroxaban) és a warfarint. Az acenocoumarol és a phenprocoumon, ill. a fluindion FORTA-C (kérdéses) osztályzatot kapott, ami ezen szerek óvatos alkalmazására hívja fel a figyelmet.

Drugs & Aging, 2017

A nonvalvuláris pitvarfibrilláció (NVAF) előfordulása az életkor előrehaladtával ugrásszerűen növekszik, és ebben az idős populációban mind a stroke, mind a vérzéses események kockázata fokozott. A strokeprevenció céljából adott alvadásgátló kezelés megválasztása nagy kihívás a kezelőorvos számára. Nagy randomizált klinikai vizsgálatok egyértelműen igazolták, hogy a direkt orális antikoagulánsok mindegyike (dabigatran, rivaroxaban, apixaban, edoxaban) legalább olyan hatékony, és egyes biztonsági végpontokat tekintve, mint például az intracranialis vérzés, halálos vérzés vagy kritikus szervbe történő vérzés biztonságosabb, mint a hagyományos warfarinkezelés. Emiatt a 2016-os ESC-ajánlás a DOAC-okat preferálja IA erősségű ajánlásként a VKA-kezelés helyett. Hogy a DOAC-ok közül melyiket válasszuk, az mindig alapos egyéni mérlegelés kérdése, hiszen egyértelműen nem állítható, hogy az egyik új típusú szer jobb-e a másiknál, mivel direkt (head-to-head) randomizált összehasonlítás nem történt.

Current Medical Research and Opinion, 2017