Gary Ventolini, MD és Ran Neiger, MD cikkei

A fájáskeltés vagy fájáserősítés céljából adott oxytocin kis és nagy dózisban egyaránt hatékonynak és biztonságosnak tekinthető. De mikor melyik adagolást részesítsük előnyben? Mely esetekben helytelen az oxytocin nagy dózisban történő alkalmazása?

A fájáskeltés (a méhizomzat contractiójának serkentése a vajúdás kezdete előtt) és a fájáserősítés (a méhösszehúzódások intenzitásának fokozása fájásgyengeség esetén) célja gyakorlatilag egy és ugyanaz: rendszeres fájástevékenység biztosításával elősegíteni a méhszáj tágulását és a magzat áthaladását a szülőcsatornán, elkerülve ugyanakkor a méhizomzat túlstimulálását. Az oxytocin azáltal járul hozzá a folyamathoz, hogy a vajúdás alatt összehúzódásra készteti a méhfal simaizomsejtjeit. A szintetikus úton előállított gyógyszer semmiképpen sem tekinthető a fájáskeltés és fájáserősítés egyetlen eszközének, tény azonban, hogy az oxytocin a leggyakrabban használt gyógyszer a szülészetben. Vannak országok, ahol minden szülő nőnek oxytocint adnak a magzat világra jöttét követően, és számos esetben alkalmazzák a szert a méhtevékenység megindítására vagy erősítésére.