Országos Onkológiai Intézet, Sebészeti és Molekuláris Patológiai Osztály, Budapest Tóth Erika cikkei

A prosztata-adenokarcinóma az egyik leggyakrabban előforduló daganat férfiakban. A diagnózis az esetek döntő többségében tűbiopsziás mintán történik. A terápiás döntés jelentős részben a szövettani paramétereken alapul. Azokban az esetekben, amikor radikális prosztatektómiára kerül sor, szintén a patológiai stádium, a szövettani jellemzők határozzák meg elsősorban az adjuváns terápia szükségességét, illetve típusát. Cikkünkben összefoglaljuk a jelenleg elfogadott nemzetközi irányelveket a lényeges morfológiai paraméterek, mint a Gleason-score, grade group, a tumor méretének és kiterjedésének meghatározása, extraprosztatikus terjedés, vesicula seminalis invázió, perineurális infiltráció, limfovaszkuláris invázió, nyirokcsomóstátusz és sebészi szél értékelésére vonatkozóan tűbiopsziás mintán és radikális prosztatektómiák szövettani vizsgálata során. Célunk, hogy a jelenleg elfogadott nemzetközi irányelveknek is megfelelő prognosztikai patológiai lelet tartalmát, követelményeit ismertessük az olvasóval. Magy Onkol 63:10–15, 2019

Kulcsszavak: prosztata-adenokarcinóma, tűbiopszia, prosztatektómia, patológiai prognosztikai lelet

A fej-nyaki régió HPV-asszociált laphámkarcinómái külön entitást képeznek a régió daganatai között. A konvencionális laphámkarcinómáktól eltérő etiológiájuk és epidemiológiájuk, jellegzetes orofaringeális lokalizációjuk, szövettani megjelenésük és biológiai viselkedésük alapján az új WHO-klasszifikáció is külön entitásként sorolja be őket, illetve a TNM-besorolásuk is eltér a régió ún. konvencionális laphámrákjaiétól. Az esetek több mint 90%-ában a HPV16 magas rizikójú vírus mutatható ki a daganatban, jellemzően fiatalabb életkorban, nem dohányzókban, döntően férfiakban fordul elő. Általában jobban reagál a radiokemoterápiára és kedvezőbb túlélést mutat a konvencionális laphámrákokkal összehasonlítva. Összefoglalónkban röviden áttekintjük a szájgarat-laphámkarcinómák epidemiológiáját, a vírus daganatkeltő mechanizmusát, részletesen kitérünk a morfológiai jellemzőkre és összefoglaljuk a patológiai diagnosztikus alapelveket, összehasonlítva a konvencionális laphámkarcinómákkal. Ismertetjük a vírus kimutatásának lehetőségeit, illetve a HPV-asszociált laphámkarcinómák új TNM-klasszifikációját. Magy Onkol 62:139–144, 2018

Kulcsszavak: orofarinx, HPV16, laphámkarcinóma, p16 immunhisztokémia