Dr. Demeter Attila cikkei

A humán papillomavírus- (HPV) infekció ma világszerte a legelterjedtebb, szexuális úton terjedő fertőzés. Lappangási ideje a kontaktust követően 1 és 6 hónap között van, és világszerte körülbelül 500 ezer méhnyakrák és egyéb daganat kialakulásában játszik szerepet.
   Először az 1970-es években merült fel, hogy összefüggés lehet a HPV-fertőzés és a méhnyak praecancerosus elváltozása között. Ekkor még úgy gondolták, hogy a HPV-nek csak egy biotípusa van, azonban az 1970-es években a rekombináns DNS-technológia hihetetlen fejlődése teljesen átalakította a HPV kóroki szerepéről vallott korábbi elméletet. Kiderült, hogy a HPV több mint száz biotípussal rendelkezik, amelyek három nagy csoportba sorolhatók:
• Epidermodysplasiás verruciform csoport;
• Nem epidermodysplasiás típusú cutan HPV-törzsek;
• Anogenitalis, illetve mucocutan csoport.
Az utóbbi csoportba tartozó több mint 35 biotípus fertőzheti meg a genitális traktust, s ezek onkológiai potenciáljuk alapján két csoportba tartozhatnak. Legfontosabbak az úgynevezett onkogén típusok (16, 18, 26, 31, 33, 35, 39, 45, 51, 52, 53, 56, 58, 59, 66, 68, 73, 82). A csekély onkogén kockázatot jelentő típusok (6, 11) carcinogenesissel nem hozhatók összefüggésbe, ugyanakkor kellemetlen tüneteket okozó condyloma acuminatumot (hegyes függöly) idézhetnek elő. A vírusfertőzés következtében kialakuló hámelváltozás időben elnyúló folyamat, amelyben három szakasz különíthető el: a látens, a szubklinikai és a klinikai forma. Látens infekciónál nincs panasz, nincs morfológiai eltérés, sem hisztológiai, sem citológiai atípia nem igazolható, a vírust csak DNS-vizsgálattal lehet kimutatni.