Dr. Matos Lajos cikkei

Az utóbbi években számos tanulmány jelent meg a több adatbázis össze­vonásával létrehozott SWEDEHEART regiszter adatainak értékelése alap­ján. Legutóbb az akut szívizominfarktust követően ticagrelorral, illetve clopidogrellel kiegészített trombocitagátlás eredményeiről publikáltak tanulmányt a stockholmi Karolinska Intézet munkatársai, a következőkben ezt foglaljuk össze.

A nagyszabású, multicentrikus vizsgálatban az utóbbi években nagy remé­nyeket keltő trombocitaaggregáció-gátló ticagrelor nem bizonyult szigni­fikánsan jobbnak az agyi iszkémiás eseményt követő súlyos vaszkuláris történések 90 napon belüli megelőzésében, mint az ilyen indikációban általánosan használt acetil-szalicilsav.

A dabigatrannal antikoagulált betegek bevonásával végzett multicentrikus tanulmány első 90 – jelentős vérzés vagy invazív beavatkozás szükségessé­ge miatt a hemosztázis helyreállítását igénylő – betegének adatai alapján idarucizumab adásával a dabigatran alvadásgátló hatása gyorsan, bizton­ságosan és teljes mértékben felfüggeszthető.

A vizsgálat célja annak tanulmányozása volt, hogy az EPIC – Norfolk prog­ram résztvevői több esztendei csokoládéfogyasztásuktól függően milyen gyakran szorultak kardiológiai kezelésre, ellátásra. Úgy tűnik, a csokoládé rendszeresebb/bőségesebb fogyasztása csökkentheti a jövőbeli kardio­vaszkuláris események veszélyét.

A rosuvastatin átlagosan 1,9 éves megfigyelési idő alatt érdemben nem befolyásolta a törési kockázatot, és ebben a vizsgálatban a C-reaktív protein magasabb szintje nem járt együtt a törések fokozott kockázatával. Úgy tűnik, a kardiovaszkuláris megelőzésben bizonyítottan hatásos dózistar­tományban és rövid távon a sztatinterápia nem alkalmas a csonttörések megelőzésére.

A tanulmány imponálóan sok beteg bevonásával igyekezett megválaszolni azt a kérdést, hogy az anatómiai eredményt ígérő CT-angiográfia, illetve a világszerte használt funkcionális diagnosztikus próbák közül melyik adja a legmegbízhatóbb eredményt a koszorúér-szűkület gyanúját keltő pana­szok hátterében lévő betegség veszélyességének értékelése terén.

A véletlen besorolásos, placebokontrollos AMIO-CAT tanulmányban a pitvarfibrilláció rádiófrekvenciás ablációja után amiodaronkezeléssel igyekeztek megelőzni a ritmuszavar kiújulását. A gyógyszer nem csökkentette a 6 hónapon belüli pitvari tachiaritmiák gyakoriságát, de csökkentette a pitvari tachiaritmia miatti kórházi fel­vételek és kardioverziók 3 hónapon belüli előfordulását.

A beültethető kardioverter-defibrillátorok bővülő alkalmazása új feladatot jelent a kardiológiai ellátásban a rendszeres kontrollt igénylő betegek számának nagy­mértékű növekedése miatt. A REFORM vizsgálat fontos új adatokkal szolgált az automatikus, napi távmonitorozással működő ICD-készüléket viselő betegek klinikai ellátásával kapcsolatban, és igazolta, hogy a 3 hónaponkénti intézeti ellenőrzés biz­tonsággal ritkítható 12 hónapra.

A széles spektrumú antibiotikumok tartós alkalmazásának gyakori, eseten­ként súlyos szövődménye a hasmenés. Korábbi metaanalízisek szerint bizonyos mikrobiális készítmények hatásosak lehetnek az emésztőrendszer baktérium­flórájának helyreállításában, a hasmenés megelőzésében. A PLACIDE tanul­mányban a Lactobacillus- és Bifidobacterium-törzseket tartalmazó probiotikum nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
Lancet, 2013. október

A II. fázisú TIPTOP vizsgálat azt mutatta, hogy akut ST-elevációs infarktus és következményes bal kamrai funkciózavar miatt szakintézetbe fölvett betegek esetében a doxycyclin antibiotikum szignifikánsan gátolja a bal kamra kedvezőtlen átépülési folyamatait, és csökkenti a szívizomelhalás mértékét. A munkacsoport hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az adatokat szélesebb körű, nagyobb beteglétszámra vonatkozó tanulmányok is megerősítsék.

A REVERSE vizsgálat megerősítette azokat a korábbi megfigyeléseket, amelyek szerint a reszinkronizációs technika enyhe-mérsékelt szívelégtelenségben kifejezetten javítja a klinikai állapotot. Ezek az 5 esztendőre kiterjedő adatok azt is bizonyítják, hogy a kedvező hatás tartósnak minősíthető.

Az akut keringési elégtelenség minden újabb gyógyszere a szó szoros értelmében életet menthet. A természetes relaxin-2 peptidhormon rekombináns formája, a serelaxin új, kiterjesztett vizsgálatában a készítmény meggyőzően mérsékelte a betegek fulladását (vizuális analóg skálán mérve), s bár hatásossága nem minden végpontban igazolódott, a kezelés meglepő módon csökkentette a 180 napon belüli kardiovaszkuláris és összes halálozást.

A SICA-HF tanulmány a nemzetközi vizsgálatok közül először igazolta számszerűen a szívelégtelenségben szenvedők vázizomzatának károsodását, mely rontja a betegek életének minőségét és növeli a balesetveszélyt. Keringési elégtelenségben nemcsak a szívizmot, hanem a teljes vázizomzatot kell optimálisan kezelni.

Az utóbbi években a hipertónia kezelésével kapcsolatban sokszor olvashattuk, hogy a béta-blokkolók kevésbé alkalmasak a betegek korszerû ellátására, mint több más, széles körben használatos vérnyomáscsökkentô. Az indiai BRIGHT tanulmány viszont azt mutatta, hogy a bisoprolol minden igényt kielégít, legalábbis a vérnyomás célértékének elérése terén.

Két nagy farmakoterápiás tanulmány betegeinek dietetikai szempontú együttes vizsgálata igazolta, hogy a módosított Alternative Healthy Eating Index alapján egészségesebbnek tekinthető étrend a bizonyítottan hatásos gyógyszerek szedésétől függetlenül is mérsékli a nagy kardiovaszkuláris kockázatú betegek klinikai állapotának romlását.

Kísérletes adatok szerint a hosszú láncú ómega-3 zsírsavak közvetlen és közvetett antiaritmiás hatást fejtenek ki, különösen heveny iszkémia esetén. Ennek alapján logikus és indokolt volt tanulmányozni a szívműtétet követő pitvarfibrilláció gyakoriságát ilyen zsírsavak perioperatív adása mellett, a mintegy kéthetes vizsgálat azonban nem igazolta a pitvarfibrillációt megelőző hatást.

Azok a nők, akik a menopauza után 5 éven belül kaptak hormonkezelést – csak ösztrogént vagy ösztrogént és progesztint –, 30%-kal ritkábban kerültek a szellemi leépülés állapotába, mint azok, akik egyáltalán nem szedtek hormonkészítményt.

A PARAMOUNT tanulmány tanúsága szerint a jó ejekciós frakció ellenére szívelégtelenségben szenvedő betegeknél az angiotenzinreceptor neprilizin inhibitor LCZ696 hatására az NT-proBNP szignifikánsan nagyobb mértékben csökkent, mint valsartan adására. A 36. hét végére a NYHA-besorolás ugyancsak statisztikailag jelentősen javult.

Összefügg-e a C-reaktív protein és más biomarkerek plazmaszintje a potenciálisan halálos ritmuszavarok és a hirtelen szívhalál bekövetkezésével szívinfarktust átvészelt és kardioverter defibrillátor vagy reszinkronizációs mûszer beültetésére váró betegek körében? Úgy tûnik, nincs köztük olyan összefüggés, ami a defibrillátor beültetésérôl hozott döntést segítené, bár a biomarkerek és más klinikai jelek együtt elôre jelezték a kétéves halálozási kockázatot.

A daganatellenes gyógyszerek kedvezőtlenül befolyásolhatják a szívet és az érrendszert, ezért ilyen készítmények alkalmazása közben kiemelt fontosságú a rendszeres fizikai terhelés. Az ezzel foglalkozó szakemberek ennek a programnak részleteiről az Amerikai Rákkutató Intézet tudományos konferenciáján számoltak be.

A COMPAS tanulmányt azért szervezték, hogy gondosan ellenőrzött módon vizsgálják az újonnan beültetett vagy kicserélt kétkamrás pacemakerek távoli monitorozását és azt, hogy ez a módszer helyettesítheti-e az eddigi rendszeres ellenőrzést a beültetett műszerrel összefüggő vagy attól független események földerítésére. Egyértelműen bebizonyosodott, hogy a távolból történő pacemaker-ellenőrzés nem rosszabb megoldás, mint a szokásos vizsgálati módszer.

A MAGGIC metaanalízis két legfontosabb eredménye, hogy a bizonyítottan megtartott ejekciós frakciójú dekompenzált betegek életkilátása szignifikánsan jobb, mint azoké, akiknek az ejekciós frakciója már lecsökkent, illetve hogy a dekompenzált nők jelentôs túlélési előnyben vannak a dekompenzált férfiakhoz képest.

A nemzetközi eset-kontroll vizsgálatban azt kutatták, hogy a fizikai tevékenység – a munkahelyi fizikai terhelés és a szabad időben végzett testmozgás – és az ülő életmódhoz vezető életkörülmények milyen kapcsolatban állnak az infarktus előfordulásával a világ különböző területein. Az infarktus kockázata szempontjából nem találtak különbséget az ülő életmódot folytatók és a kemény fizikai munkát végzők között. A szabad időben végzett mérsékelt vagy erőteljes fizikai tevékenység viszont valamennyi országban csökkentette a szívizominfarktus kockázatát.

Az Egyesült Államokban évente átlagosan kétmillióan vágnak neki a maratoni távnak. Voltak már arra utaló megfigyelések, hogy ez a hatalmas fizikai terhelés esetenként végzetes lehet, de pontos, megbízható adatok eddig nem álltak rendelkezésre. Az eredmények alapján a teljes maratoni távot, illetve a fél távot teljesítő versenyzők hirtelen szívhalála ritka esemény, ám elég gyakori ahhoz, hogy indokolt legyen a legmagasabb szintű reanimációs készenlét ezeken a rendezvényeken.

Arizonában 2005-ben indították el a programot, amely azt kívánta elérni, hogy sokkal több hirtelen szívhalált szenvedett beteget sikerüljön megmenteni, mint korábban. Az amerikai államban olyan, a társadalom
minden rétegét elérő felvilágosítás kezdődött, mely 5 év alatt mérhetően növelte az újraélesztést azonnal
elkezdők számát. Ekkor már a legtöbben az  egyszerűsített technikát alkalmazták, lélegeztetési kísérlet nélkül, a nem működő szív teljesítményének
pótlásával. Ebben az élet-halál helyzetben is bebizonyosodott, hogy ha jól csinálják, a kevesebb több lehet: a csak a mellkas nyomásával végzett újraélesztés több életet mentett, mint a korábbi, kombinált  beavatkozás. Várható, hogy a hirtelen szívhalál kezelésére különböző országokban már hivatalosan is megerősített újraélesztési irányelv az eddigieknél több életet ment meg világszerte.

Az új irányelvek felsorolják a ritmuszavar klinikai következményeit, a pitvarfibrilláció előrehaladását befolyásoló tényezőket, az akut és a krónikus kezelés elemeit. European Society of Cardiology, doi:10.1093/eurheartj/ehq278

A multicentrikus, véletlen besorolásos, nem vak ACCORD BP tanulmányban azt vizsgálták, hogy a nagy kardiovaszkuláris kockázatú, diabeteses betegek szisztolés célvérnyomásának 120 Hgmm alá csökkentése (a 140 Hgmm alatti értéket megcélzó kezeléssel szemben) kedvezôen befolyásolja-e a kardiovaszkuláris események elôfordulását. A nem halálos szívinfarktusok, a nem halálos szélütések és a kardiovaszkuláris okból bekövetkezett halálesetek együttes számát az erélyes antihipertenzív kezelés nem csökkentette szignifikáns mértékben.

A csaknem ötéves megfigyelés tanúsága szerint, a vizsgált populáció egészét tekintve a fibráttal kiegészített sztatinkezelés nem eredményesebb, mint a sztatin önmagában.

Eredménye arra utal, hogy a stabil angina eddigi gyógyszeres kezelését, amely általában a szívizomzat oxigénigényének és -ellátásának egyensúlyát igyekszik javítani, érdemes az anyagcserét kedvező irányba mozdító trimetazidin adásával kiegészíteni.