A. Blum - S. Röhm - S. Großmann - M. Röcken cikkei

Főbb tézisek:

1. A bőr paraneoplasiái a belső szervek malignus daganatainak felléptével függenek össze. Kórélettanilag a daganatokból felszabaduló mediátorok, peptidek és hormonok hatásával, tumorantigének kiváltotta immunológiai elhárító reakciókkal vagy tumorantigénekből és antitestekből álló immunkomplexek lerakódásával magyarázhatók.
2. A bőr paraneoplasiái olykor megelőzik a rosszindulatú daganat megjelenését, máskor azzal egyidejűleg lépnek fel. Jelentősen hozzájárulhatnak a daganatos betegség korábbi felismeréséhez és korai kezeléséhez. A bőrbetegség gyógyulása a daganat hatásos kezelését jelezheti, a progresszió viszont a tumor recidívájára utal. Mindig a daganat keresése és kezelése áll az előtérben. Különböző külső és belső kezelési módszerekkel gyakran enyhíthetők a bőrgyógyászati panaszok, de ezek az alapbetegséget érdemben nem befolyásolják.

A bőr paraneoplasiás szindrómái a belszervek malignus folyamataihoz társuló bőrbetegségek heterogén csoportját képezik. Megkülönböztetünk úgynevezett obligát paraneoplasiákat, amelyek nagyon nagy valószínűséggel társulnak neoplasiákkal, és malignomákkal ritkábban társuló, úgynevezett fakultatív paraneoplasiákat. Ismerünk emellett számos olyan genodermatosist, amely mellett változó egybeesési aránnyal léphetnek fel belszervi malignomák.

Kórélettani szempontból a paraneoplasiák esetében nem daganatáttétről van szó, hanem olyan bőrbetegségekről, amelyeket vagy közvetlenül a daganatból felszabaduló mediátorok (pl. peptidek, hormonok) váltanak ki, vagy tumorantigének indukálta immunológiai elhárítási reakciók, amelyek a bőr struktúráival szembeni keresztreakció formájában jelentkeznek („molekuláris mimikri”). További mechanizmus lehet a tumorantigénből és antitestből összetevődő immunkomplexeknek a bazális membránban való lerakódása.