W. A. Wetsch, F. Spöhr, P. Teschendorf, B. W. Böttiger, S. A. Padosch cikkei

A hirtelen szívhalál a vezető halálokok közé tartozik Európában. Oka majdnem mindig szívizominfarktus vagy tüdőembólia. Letalitása nagy, különösen akkor, ha a szívmegállás kórházon kívül következik be. A trombolízis hatásos gyógymód mindkét állapotban: helyreállítja a coronaria-áramlást, illetve megszünteti a tüdőartéria elzáródását. Ennek ellenére, a vérzéses szövődményektől való félelem miatt sok éven át ellenjavalltnak számított a trombolízis a kardiopulmonális újraélesztés (CPR) során. Esetismertetések, majd nem randomizált retrospektív és intervenciós vizsgálatok világítottak rá arra, hogy a trombolízis javíthatja a CPR utáni túlélést, de ezt a véletlen besorolásos TROICA vizsgálat a tenekteplázra vonatkozóan nem erősítette meg. A CPR során alkalmazott trombolízis nem tekinthetô standard terápiának, de a jelenlegi irányelvek szerint meg kell kísérelni akkor, ha a szívmegállás nagy valószínűséggel tüdőembóliának tulajdonítható.