kommentár Prof. dr. Paragh György cikkei

A sztatinok szerepe az elsődleges és a másodlagos prevencióban már sok éve nem megkérdőjelezhető, és nem lesz vita tárgya a belátható jövő­ben sem. A cikk azokat a régi és új terápiás lehetőségeket állítja előtérbe, amelyekkel a súlyos familiáris hiperkoleszterinémiában szenvedő, illetve a sztatinokat nem toleráló betegek kardiovaszkuláris kockázata jó eséllyel jelentősen csökkenthető.

Az érelmeszesedés befolyásolható, legfontosabb kockázati tényezői a diabetes mellitus, a magas vérnyomás, a nikotin és a zsíranyagcsere zavarai. Dyslipoproteinaemia esetén az emelkedett LDL-koleszterin- érték (LDL-C) vitathatatlanul kiemelkedő jelentőséggel bír: semmilyen más anyagcserezavarnak az érelmeszesedéssel való összefüggését nem tudták ilyen pontosan és sokoldalúan bizonyítani. Mindegy, hogy mi az LDL elváltozás oka – genetikai eltérés (pl. mutáció az LDL-receptorok, az apolipoprotein B [ApoB] vagy a fehérje előanyagát konvertáló szubtilizin/kexin 9 [PCSK9] génjében), diéta (pl. „nyugati” és „mediterrán” étrend), gyógyszerszedés (pl. sztatinkezelés) vagy műtét (pl. bariátriai beavatkozás) –, a korreláció az LDL-C és a kardiovaszkuláris betegség kockázata között mindig megfigyelhető. Az LDL-C mint helyettesítő paraméter rendkívüli jelentősége a szakmai társaságok ajánlásaiban is tükröződik. Ezek egyre alacsonyabb LDL-C célérték felé tendálnak.