Prof. dr. Kovács L. Gábor cikkei

A dolgozat röviden összefoglalja a laboratóriumi medicina fejlődésének legfontosabb várható tendenciáit: a „point-of care” és a „lab-on-a-chip” típusú vizsgálatokat, a személyre szabott orvoslás laboratóriumi trendjeit, a laboratóriumok szerepét a betegellátás kimenetének alakulásában, az automatizáció, a robotizáció és a telemedicina lehetséges alkalmazásait.

 Értékelik a dinamikus tesztek jelentőségét, hibaforrásait. Példákat hoznak arra, hogy a tömegspektrometria kombinálása új biológiai mintavételi lehetőségekkel (pl. kortizol nyálból, szabad kortizol vizeletből) kitágítja az endokrinológus mozgásterét. Állást foglalnak a bizonyítékokon alapuló diagnosztika mellett az endokrinológia területén is. Elemzik az endokrinológiai laboratóriumi diagnosztika lehetséges fejlődési irányait.

A szervezet megbetegedett sejtjei az „üzenetek” sokaságát küldik környezetükbe. Ezek közül ma 400 500 fajta élettani, biokémiai, fizikokémiai és molekuláris „üzenetet” rutinszerűen felhasználunk a betegségek felismerésében, azaz a diagnosztikában. A helyes diagnózis felállítása minden eredményes gyógyító tevékenység alapja. Az orvostudomány legutóbbi évtizedeiben bekövetkezett technikai, technológiai forradalom még kifejezettebbé tette a modern és gyors diagnosztika iránti igényt. Napjainkban a bizonyítékokon alapuló orvoslás, a költséghatékony szemlélet az egész világon felértékelte általában a diagnosztika, ezen belül is a laboratóriumi medicina helyzetét. A betegségek okainak molekuláris szemléletű megértése, gyógyítása hosszú távú trendként prognosztizálható az orvostudományban. A megelőző jellegű (preventív) szemlélet, a prediktív medicina igényének megfogalmazódása különösen fókuszba állítja a laboratóriumi diagnosztikai eljárásokat: a betegségek kialakulásában, hátterében és megjelenésében szükségszerűen felismerendő genetikai és környezeti összefüggéseket.