Daniel A. Anaya, MD és E. Patchen Dellinger, MD cikkei

Hogyan ismerhetjük fel a posztoperatív sebfertőzés kialakulásának szempontjából fokozottan veszélyeztetett betegeket, és miként tudjuk hatékonyan megelőzni a fertőzések létrejöttét? Közleményünkben ezekre a kérdésekre próbálunk választ adni. A megelőzés elemei közül kiemelendő a megfelelő vércukorszint biztosítása és a jól időzített antibiotikum-profilaxis

Régóta tudjuk, hogy az asepsis, az antisepsis és az antibiotikumprofilaxis kulcsfontosságú szerepet tölt be a posztoperatív sebfertőzések megelőzésében. Mindemellett azonban a műtéti terület fertőződésének (SSI, surgical site infection) veszélye soha nem szűnik meg teljesen, a megelőzéshez pedig további intézkedésekre van szükség.
Az Egyesült Államokban a posztoperatív sebfertőzések foglalják el gyakorisági sorrendben a harmadik helyet a kórházi infekciókon belül. Ez a műtéten átesett évi 27 millió betegnél kialakult fertőzések 38%-át jelenti. Hasi méheltávolítás esetén a műtéti terület fertőződése kockázati kategóriától függően 0,5–5,3%-ban következik be az NNIS (National Nosocomial Infection Surveillance) felügyeleti rendszer 1992 és 2003 közötti időszakra vonatkozó adatai alapján. E szövődmények akár 10 nappal is meghosszabbíthatják a kórházi ápolás időtartamát, ami önmagában is számottevően növelheti az ellátás költségeit. Jó hír viszont, hogy célzott intézkedésekkel jelentősen csökkenthetők a többletkiadások.

A megelőző intézkedések költséghatékonyságát elemző egyik tanulmány becslései szerint 10 év alatt akár 3 millió dollár is megtakarítható a posztoperatív sebfertőzések előfordulásának 56%-os csökkentése révén.