A hypercalcaemia kezelése

 Miután az előző cikkben a szerző a fiziológiás és a rendellenes kalciumanyagcserét tekintette át és elemezte a hypercalcaemia kórélettanát, ebben a közleményben azt tárgyalja, hogy a szérum emelkedett kalciumkoncentrációja esetén hogyan lehet felállítani a pontos diagnózist, és bemutatja a számításba jövő kezelési stratégiákat.

A majdnem mindig gyorsan kideríthető alapos klinikai kivizsgálással, amely különféle biokémiai vizsgálatokból és esetleg célzott radiológiai vizsgálatokból áll.

 A diagnózis felállítása

 A kórtörténet felvétele és a fizikális vizsgálat során a hypercalcaemia mellett a hyperparathyreosis, a rosszindulatú daganatok, a granulomatosus elváltozások és egyéb endokrin betegségek tüneteire kell összpontosítani. Az ezekkel összefüggésbe hozható egyéb tüneteket (pl. oszteoporotikus törések, vesegörcs) szintén fel kell deríteni. Ha rendelkezésre állnak a korábbi leletek, meg kell vizsgálni, hogy krónikusan fennálló állapot-e hypercalcaemia, ugyanis a leggyakoribb kórkép, a primer hyperparathyreosis éveken át mérsékelt, állandó vagy lassan progrediáló hypercalcaemiát okoz. Ellenőrizni kell, hogy a beteg milyen gyógyszereket és táplálékkiegészítőket szedett.Meg kell vizsgálni, hogy családjában előfordult-e kalciumanyagcserezavar vagy egyéb endokrin betegség, például hypophysis-, mellékvese-, hasnyálmirigy- vagy pajzsmirigydaganat.