Hypereosinophilia szindróma: korszerű diagnosztika és terápia
Az eosinophilia az iparilag fejlett, nyugati országokban leggyakrabban allergiás betegségekre, a fejlődő országokban pedig többnyire parazitafertőzésekre vezethető vissza. Ritkábban bizonyos tüdőbetegségek, például allergiás bronchopulmonális aspergillosis vagy eosinophil pneumonia, eosinophil gastroenteritis, malignus daganatok vagy autoimmun betegségek tüneteként is jelentkezhet eosinophilia. Ha a hypereosinophilia több hétig áll fenn, és az említett okokat ki lehet zárni, akkor fontolóra kell venni a hypereosinophilia szindróma (HES) lehetőségét. A legújabb vizsgálatok kimutatták, hogy a múltban idiopathiás HES néven is emlegetett tünetcsoport patogenetikai szempontból különböző – molekuláris biológiai, immunfenotípusos és klinikai jellemzők által meghatározott – altípusokból áll. A hypereosinophilia alapja az eosinophil sejtek citokinek (elsősorban az interleukin-5 [IL-5]) által indukált felszaporodása és hosszabb élettartama vagy mutáció okozta klonális expanziója. Az International Eosinophil Society 2005. májusi berni konszenzusműhelye a HES új osztályozását javasolta (1. ábra). Tekintetbe véve a HES újonnan definiált altípusait, a célzott diagnosztika azért fontos, mert az egyes formák kezelésére új célzott terápiás eljárások – tirozin-kináz-gátlók és monoklonális (pl. anti-IL-5) antitestek – állnak rendelkezésre.
A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!