Nukleáris medicina – bevezető

Az európai és a hazai nukleáris medicina (amelyet korábban izotópdiagnosztikának neveztek) közel 50 éves múltra tekint vissza. Szakmai gyökerei elsősorban a német nyelvterületen működő, nagy múltú egyetemi centrumok nukleáris medicina munkahelyeihez kötődnek. De a hazai orvosi atomtechnikai fejlesztések történetében a korábbi Szovjetunióból eredeztethető technikai berendezésekkel is találkozhatunk, amelyek hozzájárultak ennek a multidiszciplináris szakmának a fejlődéséhez (itt elsősorban a Debreceni Egyetemen máig működő első hazai ciklotronra gondolok).
Így a hazai nukleáris medicina szakmai és technikai fejlődése kisebbnagyobb eltérésekkel követte az európai, elsősorban a német nyelvterületeken zajló változásokat. A nukleáris medicina az utóbbi években olyan önálló orvosi szakterületté vált, amelyből alap szakvizsgát lehet tenni, és szinte nem találunk olyan klinikai szakmát, amelynek diagnosztikai vagy terápiás eszköztárában ne lennének pótolhatatlan izotópdiagnosztikai módszerek. Mindezek ellenére a hazai egészségügy fejlődésének az utóbbi években tapasztalható megtorpanása a nukleáris medicina helyzetére is kihatott. Műszerparkja fokozatosan elavult, finanszírozási hátterét a több évtizedes múlt inkább devalválta, mint javította.Ma ez a „halmozottan hátrányos” helyzetű, alulfinanszírozott diagnosztikai szakma káderutánpótlási gondokkal is küszködik.