A diffúz nagy B-sejtes lymphomát követő második tumor
Az esetlegesen kialakuló második primer tumor különböző a korai és késői stádiumban diagnosztizált diffúz nagy B-sejtes lymphomás betegekben.
Egy kiterjedt, populáció alapú vizsgálat kimutatta, hogy a korai stádiumban (ES) diagnosztizált diffúz nagy B-sejtes lymphomás (DLBCL) betegeknél a diagnózis utáni első 5 évben nagyobb egy második primer malignus daganat (SPM) – különösen a szolid tumorok – megjelenésének kockázata, mint az előrehaladott stádiumban (AS) diagnosztizált betegekben. Másrészt az előrehaladott stádiumban diagnosztizált betegekben a diagnózist követő 5-15. évben gyakoribb a második primer daganat kialakulásának veszélye, és ilyenkor elsősorban hematológiai daganatok keletkeznek.
A második primer daganat kialakulásának vizsgálatát akkor kezdték intenzívebben kutatni, amikor a SWOG study-ban 2016-ban kimutatták, hogy a DLBCL korai stádiumában szenvedőknél még az 5. éven túl is magasabb a kiújulás kockázata. A Cancer 2019 október 8-i online kiadásában megjelent közlemény szerzői a SEER (Surveillance, Epidemiology and End Results) adatbázisát használták, melyben 26.038 olyan felnőtt szerepelt, akiket 1973 és 2010 közötti DLBCL-vel diagnosztizáltak. Az I és II stádiumú DLBCL-eket a korai stádiumú (ES), a III és IV stádiumban diagnosztizáltakat előrehaladott stádiumú (AS) betegek közé sorolták (a DLBCL a leggyakoribb lymphoma, a non-Hodgkin lymphomás esetek mintegy 30%-a DLBCL). A diagnóziskor a betegek medián életkora 63 év volt, 14.312 beteget még a rituximab megjelenése előtt, 11.726 beteget már a „rituximab korszakban” diagnosztizáltak. A rituximab megjelenése után jelentősen meghosszabbodott a túlélés: a korai stádiumú betegek szinte mindegyike, az előrehaladottak mintegy fele meggyógyul a rituximabnak köszönhetően. A vizsgált populáció 13,0%-ánál jelentkezett második primer daganat (az ES-es betegek 14%-ánál, az AS betegek 11,6%-ánál). Azoknál a betegeknél, akiknek a diagnózis időpontjában extranodális betegségük volt, 15%-kal magasabb volt a második primer daganat kockázata az extranodális betegség nélküli betegekéhez képest – függetlenül attól, hogy lymphomájukat milyen stádiumban diagnosztizálták.
Az ES DLBCL-es betegeknél 5-10 évvel a diagnózis után már nem volt magasabb a második primer tumor megjelenésének kockázata. Ehhez hasonlóan az AS DLBCL-es betegeknél 15 évvel a diagnózis után már szintén nem volt magasabb a második primer tumor kockázata. Az ES kohorszban a diagnózis utáni 0-5 évek között gyakoribbak voltak a kolorektális-, a pancreas-, az emlő- és a férfi genitáliák (típusosan prosztata) daganatai. Ezzel ellentétben az AS kohorsz betegeinél a diagnózis utáni 5-15 évben inkább hematológiai második primer tumor jelent meg. Ezek között 27%-ban acut myeloid leukémia, 21%-ban myelodysplasiás szindróma, 10%-ban plazmasejtes myeloma, 9%-ban a terápiával összefüggő myeloid daganat, 7%-ban krónikus lymphoid leukémia/kis lymphocytás leukémia jelent meg.
A második primer tumor természetesen jelentősen növeli a halálozás kockázatát – függetlenül attól, hogy a DLBCL betegség milyen stádiumban került kimutatásra, vagy, hogy a beteg kapott-e rituximab kezelést. A halálozás kockázata több mint háromszorosára nőtt azoknál a betegeknél, akiket korai stádiumban diagnosztizáltak, rituximab kezelésben részesültek és ennek ellenére második primer daganat alakult ki náluk (HR 3,36).
A szerzők hipotézise szerint a korai stádiumban diagnosztizált DLBCL genetikai háttere különbözik az előrehaladott stádiumban diagnosztizált DLBCL-étől, ezért a második primer daganatok típusa, gyakorisága, és megjelenésének időpontja is eltérő, ami alátámasztja azt a vélekedést, hogy az ES DLBCL és az AS DLBCL két különböző biológiai entitás. Hangsúlyozzák, hogy a korai stádiumban diagnosztizált DLBCL-ben a betegkövetés során különösen fontosak a kolonoszkópiás és egyéb szűrővizsgálatok.
Források:
