A szegénység károsíthatja az agy fejlődését
A szegénységben nevelkedéssel járó stressz már a születéstől fogva károsíthatja a gyermek agyfejlődését. Már a kis jövedelmi különbségeknek is jelentős hatása lehet az agyra.
A kutatók régóta gyanították, hogy a gyermekek viselkedése és kognitív képességeik összefüggnek társadalmi-gazdasági helyzetükkel, főként a nagyon szegények esetében. Ennek oka ismeretlen, bár lehetséges tényezőkként gyakran említették a stresszes otthoni környezetet, a rossz táplálkozást, az ipari szennyező anyagokat (pl. az ólmot) és a jó oktatáshoz való hozzáférés hiányát.
Az ezzel kapcsolatos legnagyobb vizsgálatot március 30-án a Nature Neuroscience-ben publikálták, s a tanulmányt végző munkacsoport vezetői Kimberly Noble (Columbia University, New York City, USA) és Elizabeth Sowell (Children's Hospital Los Angeles, Kalifornia, USA) voltak, akik e hatások biológiai alapjait vizsgálták. Számos Egyesült Államok-beli városban agyi képalkotó vizsgálatot végeztek 1099 gyermekben, serdülőben és fiatal felnőttben. Mivel az USA-ban a kis jövedelműek nagyobb valószínűséggel a kisebbségi etnikai csoportok tagjai, a munkacsoport korrigálta az eredményeket az etnikai csoportok közötti kis agyi strukturális különbségekre.
A legalacsonyabb jövedelmű – évi 25 000 dollárnál kevesebbet kereső – családok gyermekeinek agyfelszíne 6%-kal kisebb volt, mint azoké, akik 150 000 dollárt meghaladó jövedelmű családokból származtak. A legszegényebb családokban már néhány ezer dollárnyi jövedelemkülönbség jelentős agyszerkezet különbségekkel járt, különösen a nyelvvel és döntéshozással kapcsolatos agyterületeken. A szülői jövedelem csökkenésével rosszabb pontszámokat értek el a gyermekek a kognitív képességeket mérő tesztekben is, például az olvasásban és az emlékezetben.
Az eredmények összhangban vannak Martha Farah (University of Pennsylvania, Philadelphia) nem publikált kutatásaival, amelynek során ő és kollégái képalkotó vizsgálatot végeztek 44 afroamerikai, kb. egyhónapos lánycsecsemőn, akik különböző társadalmi-gazdasági helyzetű családokból származtak.
A kutatók már ebben a korai életkorban kisebbnek találták a szegény csecsemők agyát, mint gazdagabb társaikét. Az eredményekről március 19-én, Philadelphiában számoltak be a Society for Research in Child Development társaság találkozóján.
Farah és munkatársai azt tervezik, hogy további két évig fogják megfigyelni a gyermekeket, s azt vizsgálják, hogy ez idő alatt hogyan változik az agyfelszínük mérete. Emellett otthonukban is meg akarják látogatni a gyerekeket, s azt remélik, hogy azonosítani tudnak olyan tényezőket, amelyek felelősek lehetnek a különbségekért (pl. stimuláló játékszereket, s azt, hogy mennyi szülői figyelemben részesülnek a gyermekek).
Egyik vizsgálat sem magyarázza meg a kognitív különbségek okát. Bár mindkét tanulmány szerzői felvetik, hogy szerepük lehet a genetikai különbségeknek, azt gyanítják, hogy fontosabbak a környezeti tényezők (pl. stressz, táplálkozás), s hogy ezek hatása már a gyermekek születése előtt érvényesül.
Jamie Hanson (Duke University, Durham, Észak-Karolina) felvetette, hogy az epigenetika – a DNS környezeti hatásokra, például stresszre történő megváltozása – fontos szerepet játszhat az agyfejlődésben, s ez a hatás generációról generációra megmaradhat.
Mindazonáltal a kutatók azt remélik, hogy e hatások visszafordíthatók például a gyermekek jobb ellátásával és az egészségesebb táplálkozással. Az állati és emberi vizsgálatok alátámasztják ezt: egy mexikói vizsgálat például azt mutatta ki, hogy a szegény családok jövedelmének növelése 18 hónapon belül javította gyermekeik nyelvi és kognitív képességeit.
Forrás: Scientific American
