A testzsír nem tesz jót a szürkeállománynak
Az elhízás bizonyos típusaiban csökkenhet az agyi szürkeállomány mennyisége, melynek nyomán emelkedett a demencia és stroke kockázata. A kognitív állapot között most feltárt összefüggéseinek ismeretében az eddiginél is nagyobb erőfeszítéseket kell tenni a túlsúly és elhízás ellen.
A University of South Australia kutatói a Neurobiology of Aging című lapban számoltak be arról, hogy összefüggést találtak a testzsír mennyisége, illetve a demencia vagy stroke emelkedett rizikója között. Pontosabban ez azt jelenti, hogy a testzsír bizonyos típusainak felszaporodása nyomán csökken a szürkeállomány mennyisége, ennek következtében pedig romlanak a kognitív képességek.
„Azt találtuk, hogy erősebben elhízott egyéneknél – különösen akkor, ha az obezitás metabolikus szempontból előnytelenebb formája áll fenn náluk – jóval kevesebb az agyi szürkeállomány mennyisége, ami az agyi képességek hanyatlásában is megmutatkozhat” – fogalmaznak a közlemény szerzői. Ennek pedig azért van kritikus jelentősége, mert a szürkeállomány idegsejtekben, gliasejtekben és kapillárisokban gazdag agyi terület, melynek károsodása régiótól függően sokféle funkciót érinthet, többek között a tanulást, a memóriát, a kognitív képességeket, a figyelmet és az izomműködés kontrollját. Obezitás mellett a szürkeállományban hasonló elváltozásokat észleltek, mint időskori agyi atrófiában vagy Alzheimer típusú demenciában.
A most közzétett megállapítás jelentőségét az adja, hogy az elhízottak száma világszerte emelkedik: az Egészségügyi Világszervezet (WHO) legfrissebb adatai szerint csaknem 2 milliárd ember él a Földön túlsúllyal, míg az elhízottak száma világszinten 650 millióra tehető. Az elhízás problémája sajnos már a gyermekeket sem kíméli, hiszen az 5 évesnél fiatalabbak körében csaknem 40 millió gyermek minősül túlsúlyosnak vagy elhízottnak, miközben a 15–19 éves korosztályban számuk már meghaladja a 340 milliót. A WHO arra is felhívja figyelmet, hogy a túlsúly és elhízás számos egészségi problémával mutat összefüggést, ezen belül a kardiovaszkuláris betegségekkel (kiemelkedően a szívbetegséggel és a stroke-kal), a cukorbetegséggel, a váz-izomrendszeri kórképekkel (pl. az arthrosissal) és bizonyos ráktípusokkal.
Jelen vizsgálatban oki összefüggéseket kerestek az elhízás metabolikus szempontból három különböző (kedvezőtlen, neutrális és kedvező) típusával. Kedvezőtlen típusúnak minősítették az elhízást, ha a zsírlerakódás elsősorban a hasi régiót és a belső szerveket érinti, magas koleszterinszint, valamint a 2-es típusú cukorbetegség és a koszorúér-betegség fokozott kockázata kíséri. Ezzel szemben a kedvező típusban a zsír elsősorban a csípőtájra rakódik és kevésbé érinti a belső szerveket, illetve kisebb a diabétesz és szívbetegség rizikója is. A neutrális típusú elhízás nem mutat korrelációt a felsorolt betegségekkel. A szerző kiemelik, hogy a hasi zsír még viszonylag normális testsúly mellett is aggodalomra ad okot. Egyre több bizonyíték szól amellett, hogy az elhízás egy komplex kórállapot, melyben leginkább a hasi régióban, illetve a belső szerveknek megfelelően felhalmozódó zsírszövet jár káros egészségi következményekkel.
Most nyilvánosságra hozott eredményeik 336 000 fő UK Biobankban tárolt adatain alapulnak, melyek szerint a testsúly minden három kilogrammnyi emelkedése 0,3%-kal csökkenti a szürkeállomány mennyiségét. Egyelőre azonban nem találtak specifikus oki korrelációt demencia vagy stroke vonatkozásában, ezért ezen a téren további kutatások szükségesek. Annyi látszik valószínűnek, hogy a gyulladás és metabolikus eltérések játszhatnak szerepet abban, hogy obezitásban miért csökken a szürkeállomány mennyisége.
