hirdetés

A vénás lábszárfekély kompressziós terápiája

A jelen vizsgálatban a vénás lábszárfekélyek kompressziós kezelését nővérek végezték a beteg otthonában. A használt pólya fajtájától függött, hogy sikerült-e az optimális kompressziós nyomást alkalmazni, de mindegyik vizsgált pólya esetében csak a betegek viszonylag kis hányadánál (40–63%) sikerült ezt elérni.

hirdetés

A vénás lábszárfekély jelentős egészségügyi probléma, mivel a kezelés gyakran sokáig tart, nem ritka a kiújulás, és nagyok az egészségügyi költségek. Ezen felül az életkorral meredeken nő a vénás lábszárfekély prevalenciája, ami érzékenyen érinti az elöregedő nyugati országokat. Ezek miatt meg kell vizsgálni és javítani kell a betegség kezelését.

A terápia sarokköve a kompresszió, mégis, eddig keveset foglalkoztak a kompressziós kezelés megvalósításának kérdéseivel. A kompressziós kezelés hatásának legfőbb meghatározója a kompresszió dózisa, azaz a pólya alatti nyomás értéke. A kezelést rendszerint nővérek végzik a beteg otthonában.

A kompressziós terápia bizonyítottan hatásos, s ezért széles körben alkalmazzák, de paradox módon mégis igen nagy a vénás lábszárfekélyek kiújulási aránya. Ezért foglalkozni kell a nővérek kompressziós technikájának vizsgálatával és javításával. A jelen vizsgálatban felmérték, hogy az otthoni ellátást végző nővérek mennyire képesek létrehozni az optimális pólya alatti nyomást, s hogy ez milyen tényezőktől függ.

Két dániai város (összpopuláció: 81 000) minden olyan otthoni ellátást végző nővérét felkérték a vizsgálatban való részvételre, akik sebellátással is foglalkoztak, s közülük 68-an egyeztek bele a részvételbe. A vizsgálat 2011 márciusától 2012 áprilisáig tartott. A nővérek kitöltöttek egy rövid kérdőívet, amellyel felmérték a kompresszióra vonatkozó ismereteiket. Megkérdezték, hogy mennyi a pólya alatti optimális nyomás, hogy mennyire biztosak abban, hogy az optimális nyomást tudják elérni a kompressziós terápia során, hogy hány éve dolgoznak a szakmában, és hogy van-e tapasztalatuk a sebellátás terén [dolgoztak-e ilyen kórházi osztályon, vagy elvégeztek-e valamilyen ezzel kapcsolatos tanfolyamot]).

A kérdőív kitöltése után megkérték a nővéreket, hogy helyezzenek fel háromféle kompressziós pólyát egymás után ugyanazon egészséges személyre, ugyanúgy, ahogy a mindennapi gyakorlatban szokták tenni. A háromféle pólya közül az egyik elasztikus, egykomponensű, a másik nem elasztikus, egykomponensű, és a harmadik többrétegű, kétkomponensű volt. (Ezeket használják Dániában az otthoni ellátás során.) A kompressziós nyomást fekvő helyzetben, a Kikuhime eszközzel mérték meg, amelynek érzékelőjét (egy rugalmas, levegővel töltött hólyagocskát) mindig a lábszár ugyanazon helyére tették.

Az optimális kompressziós nyomást illetően nincs konszenzus a nemzetközi irányelvek és ajánlások között. Egyesek a 30, mások a 40 Hgmm-t tartják optimálisnak, és megint mások a 35–45 Hgmm-es tartományt. Ebben a vizsgálatban egy meglehetősen széles nyomástartományt, a 30–50 Hgmm-t fogadták el optimálisnak, hogy ne becsüljék alul a nővérek teljesítményét.

A megfelelő nyomás alkalmazására vonatkozó statisztikai vizsgálatok során a nővéreknek a szakmában eltöltött éveit, a sebellátó tanfolyamon való részvételét és a sebellátással is foglalkozó kórházi osztályon való munkáját vették tekintetbe, mint prediktor tényezőket.

A 68 nővér nagyobb része (62%) több mint 10 éve dolgozott a szakmában, és egyharmaduk (34%) több mint 20 éve, tehát a csoport egésze tapasztaltnak minősült. Mintegy a felük (47%) részt vett már sebellátó tanfolyamon, és 15%-uk korábban dolgozott olyan kórházi osztályon, ahol sebellátással is foglalkoztak. Legtöbbjük (62%) arról számolt be, hogy közepesen biztos abban, hogy megfelelő nyomást alkalmaz a kompressziós terápia során (4–6 pontot adtak erre a kérdésre egy 1–10-ig terjedő skálán), 26%-uk nagyon biztos volt magában, 12%-uk pedig nagyon kevéssé.

A legtöbb nővér (63%) a kétkomponensű pólyával tudta elérni az optimális nyomást; az elasztikus és a nem elasztikus egykomponensű pólyával a nővéreknek a fele sem járt sikerrel (elasztikus: 41%, nem elasztikus: 40%). A kétkomponensű pólya és a másik két pólya közötti különbség szignifikáns volt (kétkomponensű versus elasztikus: p = 0,01, kétkomponensű versus nem elasztikus: p = 0,008). A nem elasztikus pólyával a nővérek több mint a fele (56%) 30 Hgmm-nél kisebb nyomást ért csak el, és 4%-uk 50 Hgmm-nél magasabbat. Hasonló volt az eredmény az elasztikus pólya esetében is: itt a megfelelő arányok 53%, illetve 6% voltak. Gyökeresen más volt azonban az eredmény a kétkomponensű pólyával: ezzel csak a nővérek 18%-a ért el 30 Hgmm-nél kisebb nyomást, viszont 19%-uk esetében 50 Hgmm fölött volt a nyomás.

Az előzőekkel szorosan összefügg, hogy mekkora volt az egyes pólyafajtákkal kapott átlagos kompressziós nyomás. A nem elasztikus pólyánál ez az érték 30,4 Hgmm volt, az elasztikus pólyánál közel ugyanennyi, 31,8 Hgmm, míg a kétkomponensű pólyánál az előzőeknél szignifikánsan nagyobb, 41,9 Hgmm (mindkét p < 0,001).

Arra a kérdésre, hogy mekkora az optimális kompressziós nyomás vénás lábszárfekély és 0,9 fölötti boka-kar index esetén, a nővérek 57%-a adott helyes választ (25–55 Hgmm), 21%-uk a 0–25 Hgmm-es tartományt választotta, 6%-uk az 55 Hgmm-nél nagyobb értéket, és 16%-uk nem válaszolt.

Sem a prediktív tényezők, sem pedig a nővérek meggyőződése saját teljesítményük jóságáról nem függtek össze azzal, hogy optimális kompressziós nyomást alkalmaztak-e.

Egészében véve az mondható el a kompressziós terápia végrehajtásáról, hogy nem felel meg az előírt kezelésnek. Különösen vonatkozik ez az elasztikus és a nem elasztikus pólya alkalmazására, amelyekkel az esetek igen nagy hányadában (kb. 60%-ban) 30 Hgmm alatt volt az alkalmazott nyomás. Tovább súlyosbítja a problémát, hogy a pólya – főleg a nem elasztikus pólya – felhelyezése után gyorsan csökken a kompressziós nyomás. Ennek oka a lábszár térfogatcsökkenése és a pólya alatti szövetek mozgása, s nagyban függ a pólya tulajdonságaitól. Az eredmények azt mutatják, hogy a vénás lábszárfekélyes betegek igen jelentős része nem részesül az előírt kezelésben.

A kétkomponensű pólyával egészen más a helyzet. Ezzel jobb eredményeket értek el a nővérek, azonban itt az a fő probléma, hogy minden 5. betegnél 50 Hgmm fölött volt a kompressziós nyomás. Ez kellemetlen lehet a betegnek, s emiatt jelentősen csökkenhet az adherencia. Mi több, károsító hatása is lehet, főleg a legyengült betegekben, mivel a láb és a lábujjak véráramlása túlságosan lecsökkenhet.

Mivel viszonylag sok nővér elméleti tudása (az optimális kompressziós nyomás ismerete) nem volt megfelelő, indokolt lenne ennek javítása tanfolyamok, programok segítségével. Nagyobb probléma azonban a pólyázás nem megfelelő volta, amin úgy lehetne segíteni, hogy a kompressziós pólyákba nyomásmérő szenzort integrálnának. Addig is, amíg a technológiai fejlődés ezt lehetővé teszi, olyan programokat kellene bevezetni, amelyek a gyakorlati jártasságot növelik.

 

Forrás: JAMA Dermatology, 2014,150: 730.

Dr. W. J.
a szerző cikkei

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés

blog

Egy 57 éves, frissen kezelni kezdett hypertoniás, dohányzó férfibetegnél korábban, hegymenetben jelentkezett már anginaszerű panasza, ami miatt kardiológushoz előjegyezték. Most favágás közben jelentkezett retrosternalis szorító-markoló fájdalom.

Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.

Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.

Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.