Hosszú COVID-ot kimutató biomarker

Az Infection folyóiratban július 21-én jelent meg a The Translational Genomics Research Institute kutatóinak tanulmánya, amelyben egy potenciális biomarkert azonosítottak a hosszú COVID (long-COVID vagy post-COVID szindróma) diagnosztizálására. A jelenlegi gyakorlat az, hogy az orvosok az igazolt SARS-CoV-2 fertőzés után a betegeknél jelentkező tünetek alapján állapítják meg a poszt-COVID szindróma diagnózisát.

“Ha egy beteg a kórházba érkezik, és a COVID-19 fertőzés után 12 héttel vagy annál később is a hosszú COVID tipikus tüneteit mutatja, akkor feltételes diagnózist állítok fel, de nincs olyan objektív vérvizsgálati módszerem vagy biomarkerem, amellyel ezt a diagnózist meg tudnám erősíteni” – ismertette a jelenlegi helyzetet William Stringer, a Lundquist Institute kutatója és a tanulmány első szerzője.

A most közölt cikkben a kutatók részletesen ismertetik az analitikai módszert, amelynek lényege, hogy SARS-CoV-2 fehérjefragmentumokat mutatnak ki az extracelluláris vezikulumokban (EV-kben).

A kutatók a vizsgálatok során 14 betegtől vettek le és elemeztek vérmintákat 12 héten át (összesen 56 mintát). Az elemzések során 65 különböző SARS-CoV-2 fehérjefragmentumot találtak az EV-kben. Ezek a fragmentumok a vírus Pp1ab fehérjéjéből származnak - ez egy RNS-replikáz enzim, amely kulcsfontosságú szerepet játszik abban a folyamatban, amikor a vírus önmagáról másolatokat készít. 

“Ez a fehérje kizárólag a SARS-CoV-2-ben található meg, és nem mutatható ki azokban a sejtekben, amelyek nem fertőződtek meg” – fejtette ki Asghar Abbasi, a cikk társszerzője.

A kutatók azt is megállapították, hogy ezek a víruspeptidek minden olyan résztvevőben kimutathatók voltak, akik korábban átestek a fertőzésen, viszont nem voltak jelen olyan vérmintákban, amelyek a világjárvány előtti időszakból származtak. Ezek az eredmények tovább erősítik azt az egyre több bizonyítékot, amely szerint a SARS-CoV-2 a kezdeti fertőzés után még hosszú ideig fennmaradhat bizonyos szövetekben. Egyes kutatók feltételezik, hogy ezek a szervezetben hátramaradó vírusrezervoárok szerepet játszhatnak a hosszú COVID-ban. Hogy a vírus hogyan jut el a szokásos behatolási pontok nélkül a szövetekbe – például az agyba – továbbra is nyitott kérdés, és lehet, hogy összefüggésbe hozható az EV-kkel.

“Arra gondoltunk, hogy ha a vírus valamilyen módon kering vagy mozog a szervezetben, akkor meg kellene próbálni megnézni, hogy az EV-k hordozzák-e ezeket a vírusfragmentumokat” – ismertette a kutatás alapötletét Abbasi.

Ezt a feltevést kezdték el a kutatók alaposabban körbejárni egy folyamatban lévő klinikai vizsgálatban, amely már korábban is tanulmányozta az EV-ket annak kiderítésére, hogy találhatók-e összefüggések az immunfunkciók olyan változásaival, amelyek a testmozgással és a testmozgás utáni rossz közérzettel kapcsolatosak - ez igen gyakori tünet a poszt-COVID szindrómában szenvedő betegeknél.

“Bár a módszer ígéretes, a vizsgálati mintákban található víruspeptidek molekuláris jeleit csak halványan lehetett megfigyelni, és nem minden vérvételkor sikerült egyértelműen kimutatni őket” – nyilatkozta Patrick Pirrotte, a City of Hope integrált tömegspektrometriai laborjának igazgatója, a tanulmány társszerzője. “Még sok olyan részlet van, ami egyelőre ismeretlen. Ilyen például, hogy nem tudjuk, maga a testmozgás indukálja-e a vírusprogramok intracelluláris expresszióját, és ezek a vírusprogramok eredményezik-e a fehérjék kiválasztódását, vagy pedig ezekben a sejtekben állandó rezervoár található, és csak az a kérdés, hogy egy bizonyos időpontban kimutatható-e. Bár a most azonosított peptidek a vírus egyik legnagyobb fehérjéjéből származnak, nem észleltünk más, hasonlóan nagy fehérjéket, amelyek aktív vírusreplikációra utalnának. Lehetséges, hogy az EV-kben található peptidek csak molekuláris „hulladékok”, amelyek új vírusfehérjék képződése után maradnak vissza. Egyelőre nem végeztünk teszteket olyan emberekkel, akiknek nincsenek hosszú távú COVID-tüneteik, és akik jelenleg vagy korábban COVID-fertőzöttek voltak. Felvetődik az a kérdés is, hogy az általunk észlelt molekulák csak a COVID-fertőzött sejtekből való szemételtakarítás folytatásának a következményei, vagy valójában a szervezetben valahol továbbra is folyamatos replikáció zajlik. Úgy gondolom, hogy ez a legfontosabb kérdés, amelyet a jövőbeli tanulmányokban tisztázni szükséges.”

Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:

Researchers identify a potential biomarker for long COVID

Possible long COVID biomarker: identification of SARC-CoV-2 related protein(s) in Serum Extracellular Vesicles