A vérplazma fehérje-összetételének változása poszt-COVID szindrómában

A Journal of Translational Medicine folyóirat június 10-én közölte a University of Western Ontario kutatóinak vizsgálati eredményeit összefoglaló cikkét, akik poszt-COVID szindrómában szenvedő betegek vérplazmájának összetételét elemezték mesterséges intelligencián alapuló módszerek bevonásával. Jelenlegi ismereteink szerint a SARS-CoV-2 vírussal megfertőződött személyek 10-20%-ánál alakul ki “hosszú COVID” (long COVID) vagy más néven poszt-COVID szindróma, amely igen változatos tünetekkel jelentkezik (kimerültség, agyi köd, légzési nehézségek), de a beteg életminőségére általában komoly negatív hatással van. A kutatók ezért a szindróma hátterében álló élettani változásokat keresték: a kanadai Ontario államban működő St. Joseph’s kórház Post-Acute COVID-19 Programjának keretében poszt-COVID szindrómában szenvedő járóbetegektől, hospitalizált COVID-19 betegektől és egészséges személyektől vettek vérmintákat, majd ezeket hasonlították össze.

A kutatók összesen 3072 fehérje biomarkert vizsgáltak, ezek expresszióját határozták meg úgynevezett proximity extension assay tesztek használatával, majd több, mesterséges intelligenciát alkalmazó bioinformatikai eszközzel elemezték egyrészt sejttípusok, másrészt jelátviteli mechanizmusok, illetve szervspecifitás szerint.

A korra és nemre párosított COVID-19 fekvőbetegekhez képest a poszt-COVID szindrómában szenvedők vérplazmájában a T-sejtek nyugalmi fenotípusa volt domináns, valamint extracelluláris csapdákat képező neutrofileket is megfigyeltek. A T-sejtek “visszarendeződése” mellett aktívak voltak az angiopoietin-1 (ANGPT1) és a vascularis-endothelialis növekedési faktor-A (VEGFA) által mediált érrendszeri jelátviteli útvonalak. Számos markert (ANGPT1, VEGFA, CCR7, CD56, citrullinált hiszton 3, elasztáz) szerológiai módszerekkel validáltak. A transzformáló növekedési faktor-β1 szignalizációja, amely valószínűleg kapcsolatban állt az emelkedett EP/p300 szinttel, érrendszeri gyulladásra és tumor nekrózis faktor-α által vezérelt útvonalak aktivitására utalt. Ezen felül a hypoxia indukált faktor 1 (HIF1; hypoxia inducible factor 1)  útvonalhoz kapcsolódó érproliferatív állapot az akut COVID-19-ről a poszt-COVID-ra történő progresszióra utalt. Ezek a folyamatok nagy valószínűséggel hozzájárulnak a megfigyelt neurológiai és kardiometabolikus diszfunkciót tükröző tünetekhez, elváltozásokhoz.

"A betegtől levett és elraktározott vérplazmaminták segítettek meghatározni a szervezet COVID-19-re adott hosszú távú válaszait; a COVID-19 fertőzésen átesett és most feltételezhetően hosszú ideje COVID-dal fertőzött egyének sorozatosan levett vérplazma mintái pedig segítenek meghatározni, milyen változások állnak be a plazmában található fehérjékben" - nyilatkozta a vizsgálatot vezető Dr. Michael Knauer.

Dr. Douglas Fraser, a Schulich Medicine professzora szerint ezek a fehérjék potenciális gyógyszercélpontként működhetnek, ezért a kutatócsoport a közeljövőben a már létező, alkalmazható gyógyszeres terápiákat tekinti át abban a reményben, hogy javítani tudnak a poszt-COVID szindrómában szenvedő betegek életminőségén.

Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:

Researchers discover unique blood plasma protein patterns in patients with long COVID

Plasma proteome of Long-COVID patients indicates HIF-mediated vasculo-proliferative disease with impact on brain and heart function

Irodalmi hivatkozás:

Cristiana Iosef et al, Plasma proteome of Long-COVID patients indicates HIF-mediated vasculo-proliferative disease with impact on brain and heart function, Journal of Translational Medicine (2023). DOI: 10.1186/s12967-023-04149-9