Agysérülés és Alzheimer-kór

Új kutatások szerint traumás agykárosodást (traumatic brain injury, TBI) követően megemelkedik a demenciával társuló patológiás elváltozások kockázata – ami több amyloid lerakódással és az agykéreg vastagságának csökkenésével jár – azokhoz a személyekhez képest, akiknél ilyen trauma nem szerepelt az anamnézisben.

E tény szem előtt tartásával a TBI-t szenvedett betegeket érdemes lenne szigorúan követni, hogy amint rendelkezünk majd hatékony preventív módszerekkel és korai beavatkozási lehetőségekkel, javíthassuk majd azoknak az életminőségét, akiknél az Alzheimer-kór kifejlődésének gyanúja áll fenn.

A 65 évesnél idősebb életkorban kialakuló demencia leggyakoribb oka az Alzheimer-kór. Ausztráliában ráadásul ez az időskori halálozás második leggyakoribb oka, de a betegség megelőzésére vagy akár progressziójának lassítására irányuló törekvések eddig nem jártak sikerrel. Az AD tünetei gyakran csak a betegség késői szakában jelentkeznek, míg a fontosabb patológiai elváltozások, mint a ß-amyloid (Aß) plakkok, a tau fehérje lerakódások valamint az idegveszteség már évekkel, akár egy évtizeddel is a nyilvánvaló klinikai tünetek megjelenése előtt elkezdődnek. A korai biomarkerek és az AD fokozott kockázatát jelző patológiai elváltozások kimutatásával lehetőség adódna a betegség lefolyásának megváltoztatására, vagy legalábbis súlyosságának enyhítésére.

A traumás agykárosodás az Alzheimer-kór keletkezésének fontos faktora. Már egyetlen mérsékelt traumás agysérülés is több mint a kétszeresére növeli a demencia kialakulásának kockázatát, a súlyos TBI-hez pedig a demencia kockázatának 4,5-szörös emelkedése társul, bár egyáltalán nem ismerjük, hogy milyen mechanizmus áll az összefüggés hátterében. 

Az Alzheimer-kór szövettani elváltozásai és az előzetes traumás agykárosodás közötti összefüggés kapcsolatára irányuló kutatásukról Dr. Abdalla Z. Mohamed (University of Queensland, Brisbane, Ausztrália) az Alzheimer’s Association International Conference Neuroscience Next (AAIC-NN) virtuális találkozóján 2020 novemberében számoltak be. Az elemzés forrása az Alzheimer’s Disease Neuroimaging Initiative (ADNI) adatbázisából Észak-Amerika 14 intézetéből származó 241 beteg adata volt. A betegeket kórlapján szerepelt saját beszámolójuk arról, hogy korábban szenvedtek-e traumás agysérülést, és ennek alapján két csoportot különítettek el: az egyikbe azokat sorolták, akiket saját bevallásuk szerint ért valamiféle agyi trauma (enyhe, mérsékelt, súlyos, közöttük az agyrázkódás is), a másikba a TBI-t nem szenvedettek kerültek. Ezután a résztvevőket a neuropszichológiai próba során mért klinikai demencia-ráta (CDR) alapján további alcsoportokra osztották. „Normál állapotúnak” a 0 CDR pontot kapottakat tekintették, a 0,5 vagy magasabb CDC értékeket már a demencia jeleként értékelték. A betegeket az amyloid státusz kimutatására szolgáló, florbetapirral végzett PET vizsgálat eredményei alapján is osztályozták. Az amyloid-negatív résztvevők kizárása után 155, 65 év fölötti beteg maradt a vizsgálatban. Az agykéreg morfometriáját a standard uptake value ráta (SUVr) módszerrel értékelték, az eredményeket minden esetben életkor, nem, képzettség és APOE-4 státusz szerint igazították. 

A traumás agysérülést szenvedett és nem szenvedett betegek csoportjai között számos különbséget találtak. A TBI-n átesetteknél több volt az agykérgi amyloid lerakódás, és csökkent az agykéreg vastagsága. Azoknál a TBI-n átesett betegeknél, akik egyben demenciában is szenvedtek, 4 évvel korábban jelentek meg a kognitív leromlás tünetei. A TBI-n átesett amyloid-pozitív betegeknél a lerakódások patológiája egyezett az AD-ban megfigyeltekkel. Bár a kutatók szerint „az eredmények nem tárják fel a TBI és az AD közötti kapcsolat mechanizmusát, de egyértelműen rámutatnak, hogy a TBI miatt az Aß-plakkok keletkezése megszaporodik, azaz a TBI fontos szerepet játszik az AD-hoz társuló patológiás folyamatok és tünetek kialakulásában.

Egy kisebb mintán a kognitív képességek alakulását is elemezték: a Mini-Mental State Examination (MMSE) pontozás segítségével 17 TBI-s és 17 nem TBI-s beteg kognitív státuszának összehasonlításával azt találták, hogy a TBI-s csoportban több volt az amyloid depozíció (kortikális SUVr 1,65 vs 1,51, P=0,05), és korábban indult meg a kognitív leépülés (64,8 év vs 68,8 év, P<0,001).

Dr. Heather Snyder (Alzheimer’s Association elnökhelyettese) szerint a vizsgálat rávilágított arra, hogy egy TBI-n átesett személynél miért magasabb az AD kockázata. Ez azért is fontos adat, mert amerikai CD szerint évente kb. 1,5 millió amerikait ér traumás agysérülés. A TBI befolyásolja az immunrendszert, valamint a az AD-ra jellemző tau-fehérje lerakódások alakulását, és az is érdekes, hogy szerepet játszik az amyloid felszaporodásában. Mindez ismételten rávilágít, hogy mennyi minden megismerni való áll még előttünk az Alzheimer-kórral kapcsolatban.

Források: 

Anderson P. Traumatic brain injury tied to accelerated Alzheimer’s risk. Medscape Medical News. November 12, 2020. 

AAIC-NN. Presented November 10, 2020. Poster 48713.