Antipszichotikumok immunszuppresszív hatása

Az antipszichotikumok a szkizofréniával vagy a bipoláris betegséggel járó pszichózis vagy az autizmussal összefüggő irritabilitás kezelésére szolgálnak, azonban az elmúlt évtizedben – bár bizonyíték ilyen irányú felhasználásukat nem támasztja alá – növekszik off-label alkalmazásuk figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD), inszomnia vagy agitációval szövődött demencia eseteiben. Az atipikus antipszichotikumok farmakológiája komplex, számos G-proteinhez kötött receptort antagonizálnak – dopamin, szerotonin, a-adrenerg, hisztaminerg és muszkarinreceptorok -, ezért sajnos igen sok a mellékhatásuk is (elhízás, diszlipidémia, diabetesz, oszteoporózis).

 E szerek feltételezett immunszuppresszív hatása a legújabb elképzelések szerint közreműködhet antipszichotikus eredményességükben, napjainkban azonban egyre több kutatás hívja fel a figyelmet arra, hogy az off-label alkalmazásuk a sérülékeny populációkban (gyermekek, idősek) növeli a mortalitást. Meghan May és munkatársai ezért megvizsgálták, hogy az egyik leggyakrabban használt atipikus antipszichotikum, a risperidon hogyan befolyásolja egészséges modellállatok (egér) immunrendszerének működését.

 Az amerikai kutatók korábbi munkájuk során már kimutatták, hogy a risperidon akár egyetlen orális dózis bevétele után is kimutatható a csontvelőben, ezért azt feltételezték, hogy a szer mortalitást növelő hatása az immunrendszer gátlása és a fertőzésekkel kapcsolatos nagyobb fogékonyság következtében alakulhat ki. Jelen tanulmányukban akut (5 napos) és krónikus (4 hetes), kis dózisú risperidon-adagolás hatását vizsgálták. Mérték a gyógyszer koncentrációját a plazmában és a csontvelőben, mérték továbbá 40 különböző immunmarker (citokinek, kemokinek) szérumkoncentrációjának alakulását, és elemezték az állatok csontvelői, lép, thymus, valamint szívizom- és máj szövettani metszeteit, mérték a sejtek proteomikai változásait.

 Mint a PloS One című szaklapban megjelent tanulmányukban írják, a 40 immunmarker közül 21-nek jelentősen csökkent a szintje már 5 napos gyógyszerhasználat után, és 19 esetében a diszreguláció a 4 hetes alkalmazás során tovább fokozódott (a vizsgált 27 immunfunkciós útvonal közül 23 volt érintett). A csontvelőben már 5 napos gyógyszerhasználat után myeloid dysplasiát és nekroptózist (a gyulladásos sejtek programozott nekrózisát) lehetett kimutatni, továbbá a thymusban steatosist és olyan szövettani változásokat, amik egyébként az öregedéssel kialakuló atrófia során jelennek meg; a leginkább a T-sejtek érése károsodott. (A csontvelőben 10-15-ször volt nagyobb a gyógyszer koncentrációja, mint a vérben.)

 A változásokból arra lehet következtetni, teszik hozzá a kutatók, hogy az antipszichotikumot szedő gyermekek körében romlik a szamárköhögés, a kanyaró, az influenza A és a hepatitis B vírus elleni védekezés, míg az ápolási otthonban élő, antipszichotikumot kapó idősekre nézvést a legionellosis, az influenza A és a Staphylococcus aureusfertőzés elleni védekezés romlása lehet veszélyes (az ápolási otthonban élők 37%-a részesül antipszichotikus kezelésben). Az off-label alkalmazást mind a gyermek, mind az idős populáció körében a megnövekedett fertőzés-kockázatot figyelembe véve kell mérlegelni, hangsúlyozzák a szerzők.