hirdetés

Az anxiolítikumok és az altatók hatása a halálozásra

Az anxiolítikumot vagy altatószert szedők egy angliai vizsgálatában azt tapasztalták, hogy a felírást követő átlagosan 7,6 év alatt halálozási arányuk magasabb volt, mint a – gyógyszert nem szedő – személyeké és minden vizsgált gyógyszertípusnál dózis-hatás kapcsolat mutatkozott.

hirdetés

Az orvosok gyakran rendelnek hipnotikumokat és anxiolítikumokat: 2011–12-ben az angliai családorvosok 16 millió ilyen receptet írtak fel, amelyek évi költsége 73 millió euró volt. A rendelt gyógyszerek 62%-a benzodiazepin volt, 32%-a pedig „Z gyógyszer” (zaleplon, zolpidem és zopiclone).

Igazolták azonban, hogy e gyógyszereknek nemkívánatos hatásaik vannak, többek közt a demencia megnövekedett kockázata és más pszichomotoros zavarok (napközbeni fáradtság, ataxia, elesések és közlekedési balesetek), valamint rák, tüdőgyulladás és más fertőzések. Mindez felvetette azt a lehetőséget, hogy e szerek idő előtti halálozáshoz vezethetnek. Az ezzel kapcsolatos kevés vizsgálat azonban sok tekintetben különböző volt, eredményeik nehezen összehasonlíthatók.

A jelen tanulmány azt a hipotézist tesztelte, hogy az anxiolítikumokat és/vagy altatókat szedő személyekben szignifikánsan nagyobb lesz a mortalitás kockázata, mint az ilyen szereket nem használókban, s meg akarták mérni a hatás nagyságát, miután számos lehetséges zavaró tényezőre korrigálták az adatokat.

A szerzők egy retrospektív, páros kohorszvizsgálatot végeztek a General Practice Research Database (GPRD) adatait felhasználva – ez a legnagyobb longitudinális, a családorvosi praxisokra vonatkozó adatbázis a világon, amely 11 millió beteg adatait tartalmazza. Az 1998 és 2001 közötti időablakban kiválasztott betegek 16 évesek vagy idősebbek voltak, és legalább 12 havi adataik álltak rendelkezésre a kiválasztás időpontja előttről. Életükben először írtak fel nekik anxiolítikumot vagy altatószert (kivéve a barbiturátokat), legalább két alkalommal (ezzel biztosították, hogy a csoportba csak olyanok kerüljenek, akik valóban szedték a gyógyszert).

Minden beteg mellé két olyan kontroll személyt választottak, akik nem kaptak ilyen gyógyszert, ugyanabban a praxisban voltak, és koruk, nemük és – részben – társadalmi-gazdasági helyzetük megegyezett a betegével.

A gyógyszereket kapók száma 34 727 volt, a kontroll személyeké 69 418. Mindenkit addig követtek, amíg meg nem halt, vagy praxist nem váltott, vagy amíg a követési idő tartott (2011 októberéig). A vizsgálat kimenetele a bármilyen okú halálozás volt. A torzítás elkerülése végett úgy is elemezték az adatokat, hogy  a vizsgálat kezdetét követő első évben bekövetkezett halálozásokat nem vették figyelembe, mert nagy volt a valószínűsége, hogy az ilyen esetekben már halálosan beteg személynek írták fel a gyógyszert.

A gyógyszerek adagját definiált napi dózisban fejezték ki, ami felnőttekben az átlagos napi fenntartó adaggal egyenlő egy 70 kg-os felnőttben – ez lehetővé teszi az azonos indikációjú, de különböző gyógyszerek adagjának összehasonlítását. Ezt kategorikus változóként alkalmazták, négy csoportot alkotva a betegekből. A vizsgált gyógyszereket három csoportba sorolták: benzodiazepinek, Z gyógyszerek (zaleplon, zolpidem és zopiclone), valamint egyéb szerek. A betegeket egyes elemzésekben két csoportra osztották aszerint is, hogy a megfigyelés első éve után is szedték-e a gyógyszert.

A statisztikai elemzéseket korrigálták a potenciális zavaró tényezőkre nézve (a gyógyszer felírásának indikációja, a nem, az életkor, az alvászavarok, a szorongási és egyéb pszichiátriai zavarok, a betegségek és a nem vizsgált gyógyszerek szedése). A dohányzást és az alkoholfogyasztást úgy vették figyelembe, hogy jelenleg is fennállnak-e, csak korábban fogyasztotta őket a beteg, vagy soha nem fogyasztotta.

A halálozásra vonatkozó hazárd arányokat Cox-féle arányos hazárd modellekkel becsülték meg. Mivel a kezdeti elemzések szerint a hazárd függvény életkorfüggő volt, a regresszióelemzéseket stratifikálták ezzel a változóval.

A betegek 63,7%-ának benzodiazepint rendeltek, 23,0%-uknak Z gyógyszert, és 13,4%-uknak egyéb gyógyszert. Gyakori (31,5%) volt, hogy egy betegnek többféle típusú gyógyszert is felírtak. A leggyakrabban rendelt gyógyszerek a diazepam (47,9%), a temazepam (35,1%) és a zopiclone (34,1%) voltak.

A vizsgált minta jellemzői közé tartozott, hogy azok, akiknek gyógyszert írtak fel, gyakrabban dohányoztak jelenleg is, mint a kontroll személyek, és nagyobb arányban voltak betegek (kiemelendő a rák és a légúti betegségek). Gyakoribb volt körükben az alvászavar is (28,1%, illetve 5,8%), a szorongás (44,1%, illetve 11,3%), valamint az egyéb pszichiátriai rendellenességek (56,9%, illetve 21,7%), és több – e tanulmányban nem vizsgált – gyógyszert szedtek.

Az első statisztikai modellben, amely minden beteget tartalmazott, a vizsgált gyógyszerek valamelyikét szedőkben a halálozás korrigált hazárd aránya 2,08 volt (p<0,001). A gyógyszerdózisok szerinti négy csoportban 1,91 és 2,58 között változott a hazárd arány (p<0,001 mind a négy csoportban).

A második modellben, amely azokat a betegeket tartalmazta, akiknek csak a megfigyelési idő első évében írtak fel gyógyszert, a korrigált hazárd arány 3,32 volt (p<0,001), és egyértelmű dózis-hatás összefüggés mutatkozott (a legkisebb gyógyszerdózis csoportban 2,55, a legnagyobban 4,51 volt a korrigált hazárd arány [p<0,001 mind a négy csoportban]). A korrigált hazárd arányok a benzodiazepinek esetében voltak a legnagyobbak, s a legkisebbek az egyéb gyógyszerek használatakor.

A harmadik modellben azok a betegek szerepeltek, akiket egy évnél hosszabb ideig tudtak követni, s az eredmények nagyon hasonlók voltak a második modelleiéhez.

Összefoglalva: a szerzők több mint 100 000 személyt vizsgálva arra jutottak, hogy összefüggés van a rendelt anxiolítikumok és hipnotikumok, valamint a halálozás között egy átlagosan 7,6 évig tartó megfigyelési időszak alatt. A gyógyszereket szedők körében – a zavaró tényezőkre történő korrekció után – a halál kockázata kb. megduplázódott (hazárd arány: 2,08). Ez a kapcsolat akkor is megmaradt, és dózis-hatás összefüggést mutatott, ha csak azokra korlátozták az elemzést, akiket legalább 12 hónapig tudtak követni, vagy ha azokra, akiknek csak a megfigyelés első évében rendeltek gyógyszert. A gyógyszert szedők körében a teljes halálozás 26,46/100 személy volt a megfigyelési időszak alatt, míg a kontrollokban 16,82/100 személy. Ha kizárták az első évben bekövetkezett halálozásokat, akkor a gyógyszert kapókban 4/100 személlyel több haláleset következett be, mint a kontrollokban.

 

Forrás: British Medical Journal

Dr. W. J.
a szerző cikkei

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés

blog

Egy 57 éves, frissen kezelni kezdett hypertoniás, dohányzó férfibetegnél korábban, hegymenetben jelentkezett már anginaszerű panasza, ami miatt kardiológushoz előjegyezték. Most favágás közben jelentkezett retrosternalis szorító-markoló fájdalom.

Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.

Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.

Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.