Az elhízás csökkenti a D-vitamin-pótlás hatásait

A D-vitamin- és omega-3-zsírsav hatásait prevenciós hasznát kereső VITAL vizsgálat - JAMA Network Openben megjelent - post-hoc elemzésének eredmények szerint, az 5 éves D-vitamin-pótlás (2000 NE/nap) összességében nem mutatott előnyöket a rák vagy a jelentősebb szív- és érrendszeri betegségek kimenetele tekintetében a placebóval szemben.

A testtömeg szerint végzett előre meghatározott másodlagos elemzések azonban azt mutatták, hogy a normál testsúlyúak (BMI< 25,0 kg/m² ) esetén a D-vitamin pótlás jelentős előnyökkel járt a placebóval szemben: a D-vitamint szedőkben csökkent  a rák előfordulási gyakorisága (24%-kal), a rákos halálozás (42%-kal) és az autoimmun betegség (22%-kal), míg a túlsúlyosak vagy elhízottak körében nem figyeltek meg ilyen kedvező hatásokat.

A szerzők azt szerették volna megtudni, hogy a D-vitamin szérum és biomarkerszintek hogyan változnak a különböző testtömeg-csoportok között. Dr. Deirdre K. Tobias (Brigham's Division of Preventive Medicine) és munkatársai a specifikus változások közelebbi vizsgálata érdekében ki (az eredetileg a VITAL-ban szereplő 25.000 résztvevő adatai közül) 16.515 résztvevő adatait értékelték, és megvizsgálták a D-vitamin szérumszintek és biomarkerek értékét a kiinduláskor és nyomonkövetés során.

Az elhízással együtt járó alacsonyabb D-vitamin-szintre vonatkozó általános megfigyeléseknek megfelelően a magasabb BMI-kategóriákba tartozó résztvevők szérum össz-25-hidroxi-D-vitamin- (25-OHD)-szintje az elhízás mértékével párhuzamosan fokozatosan alacsonyabb volt a véletlenszerű besorolást megelőzően: míg  a normál testsúlyúak esetén 32,3 ng/ml, addig a II. osztályú elhízottakban között 28,0 ng/ml-re volt ( P< 0,001 lineáris trend). Más D-vitamin biomarkerek kiindulási szintje, így a teljes 25-OHD 3, a szabad D-vitamin (FVD) és a biológiailag hozzáférhető D-vitamin (BioD) szérumszintje is alacsonyabb volt magasabb BMI mellett. Annál a 2742 résztvevőnél, akinél a 2. évben ismételt vérvétel történt, a D-vitamin-pótlásra randomizáltak körében a szérum 25-OHD-szintje összességében szignifikáns átlagos emelkedést (11,9 ng/ml) mutatott a placebo csoport (-0,7 ng/ml) szérum 25-OHD-szintjéhez képest, és ez szignifikáns különbség igazolódott a 25-OHD-, 25-OHD3-, FVD- és BioD-szintek átlagában 2 év elteltével a kiegészítést kapók körében, a placebo-csoportban alig vagy egyáltalán nem változott.

A BMI-szint alapján csoportokat képezve a növekedés mértéke alacsonyabb volt a magasabb kiindulási BMI-vel rendelkezők körében (az összes kezelési hatás kölcsönhatása P<0,001). Például a teljes 25-OHD-szint átlagos emelkedése 2 év után 13,5 ng/ml volt a 25,0 kg/m² alatti BMI-vel rendelkezőknél és 10,0 ng/ml azoknál, akiknek a BMI értéke ≥ 35,0 kg/m² volt.

Meglepő volt, hogy a magasabb BMI-vel rendelkezők még alacsony D-vitamin szint mellett is kevésbé reagáltak a táplálékkiegészítésre, ami arra utal, hogy a D-vitamin pótlás és a BMI közötti kölcsönhatása nem egyszerűen a hiány magasabb prevalenciájával magyarázható.

A háttérben húzódó mechanizmusokkal kapcsolatos egyik feltételezés az, hogy mivel a D-vitamin egy zsírban oldódó vitamin, a magasabb BMI esetén megnövekedett zsírmennyiség és zsírraktározási kapacitás a vitamin nagyobb mértékű eltávolítását eredményezi a keringésből. A szerzők hozzáteszik, hogy a testsúlycsökkenés (köztük a bariátriai műtétek) hatásával foglalkozó vizsgálatok is a szérum 25-OHD vagy a keringő D-vitamin szintjének növekedését mutatták ki fogyás után a kiindulási értékhez képest. Más elméletek szerint az elhízás által kiváltott májműködési zavar hozzájárulhat a D-vitamin anyagcsere károsodásához.

A pontos mechanizmusok világos megértése nélkül az is tisztázásra vár, hogy az elhízásban szenvedők alacsonyabb D-vitamin-szintjeit például magasabb dózisokkal kellene-e kezelni.

Forrás:

Tobias DK, Luttmann-Gibson H, Mora S, et al. Association of Body Weight With Response to Vitamin D Supplementation and Metabolism. JAMA Netw Open. 2023;6(1):e2250681. doi:10.1001/jamanetworkopen.2022.50681