Szaglás javítása rádióhullámokkal
Közvetlenül az agy szaglóközpontját stimulálja az új eljárás gyenge rádióhullámok segítségével.
- Szaglásvesztés kezelésére fejlesztett orrspray
- A szaglávesztés lehetséges oka COVID-betegségben
- Az enyhe COVID késői tünetei
- A szaglászavarok kivizsgálása, terápiája
- Oltás és long-COVID
- Poszt-COVID – „hosszú” COVID
- Egyre gyakoribb az elhúzódó COVID-betegség
- Javaslatok elhúzódó COVID fertőzésben
- A kórházban ápolt COVID betegek idegrendszeri komplikációi
- Asztma és Covid
Az APL Bioengineering folyóiratban augusztus 19-én jelent meg az American Institute of Physics kutatóinak tanulmánya, amelyben egy egyszerű, fájdalommentes, rádióhullámokon alapuló módszert mutattak be a szaglás javítására.
Szaglásunk fontosabb, mint azt gyakran észleljük. Segít élvezni az ételeket, észlelni a veszélyt, például a füstöt vagy a gázszivárgást, sőt, hatással van a memóriánkra és az érzelmeinkre is. Sokan szenvednek a szaglás érzékelésének részleges vagy teljes elvesztésétől, különösen a COVID-19 után, de a funkcióvesztés az öregedéssel vagy agysérüléssel is összefüggésbe hozható. Nagyon kevés hatékony kezelés létezik a szaglás helyreállítására vagy javítására, ráadásul ezek többsége is kifejezetten erős illatokat, szagokat, vagy olyan gyógyszereket alkalmaz, amelyek kényelmetlenek a beteg számára.
A mostani tanulmányban egy olyan szaglásjavító módszert mutattak be a szerzők, amely a korábbi terápiákkal ellentétben, amelyek közvetve kezelik a szaglásvesztést, közvetlenül az agy szaglásérzékelésért felelős régióját célozzák meg rádióhullámok segítségével.
“A módszer teljes mértékben non-invazív, fájdalommentes, nincs szükség sem műtétre, sem vegyi anyagokra, és biztonságos is, mivel nem melegíti túl a bőrt, és egyáltalán nem kellemetlen a beteg számára” – nyilatkozta Yonwoong Jang, a cikk első szerzője.
A vizsgálatok során a kutatók arra kérték fel az egészséges, kiváló szaglású önkénteseket, hogy üljenek le, miközben egy kis rádióantennát helyeztek el a homlokuk közelében (de nem érintve a résztvevők fejét). Az antenna öt percig gyenge rádióhullámokat bocsátott ki, hogy elérje a szaglással kapcsolatos idegeket az agy mélyén.
A rövid kezelés előtt és után a kutatók azt tesztelték, mennyire képes a résztvevő nagyon gyenge szagokat, illatokat észlelni - mint például hígított alkoholt vagy gyümölcsillatokat. Ezt toll alakú, enyhe illatokat kibocsátó eszközökkel, úgynevezett Sniffin' Sticks pálcikák segítségével végezték. A kutatók a vizsgálat során a résztvevők agyi jeleit is rögzítették, hogy elemezhessék, mennyire aktívak a szaglóidegeik.
Az eredmények szerint a módszer jól működött, a szaglóképesség javulását eredményezte, sőt, egyetlen kezelés után a hatása több mint egy hétig kimutatható volt.
“Ez az első alkalom, hogy egy személy szaglása rádióhullámok segítségével javult, fizikai érintkezés vagy vegyi anyagok nélkül, és az első olyan kísérlet, hogy a rádiófrekvenciás stimulációt potenciális terápiaként alkalmaztunk egy neurológiai állapot kezelésére” – összegzett Jang.
A jelenlegi tanulmány eredményei egészséges szaglású emberekre fókuszáltak ugyan, ám ez máris segíthet olyan szakembereknek, akiknél a szaglás igen fontos - mint például a parfümkészítők, szakácsok vagy kávé- és borkóstolók, akiknek pontosan meg kell különböztetniük az illatok finom árnyalatait. A módszer a szaglóképesség megőrzésére és fokozására is alkalmazható.
A kutatócsoport következő lépése az lesz, hogy hasonló kezelést végeznek olyan szaglási diszfunkcióval küzdő betegeken, akik anosmiában (teljes szaglásvesztés) vagy hyposmiában (csökkent szaglóképesség) szenvednek.
“Ezeknek a vizsgálatoknak a során fog kiderülni, hogy a kezelés valóban hasznos lesz-e azok körében, akiknek a legnagyobb szükségük van rá” – ismertette a jövőbeli terveket Jang.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
Radio waves amp up smell without surgery or chemicals
Non-contact radiofrequency stimulation to the olfactory nerve of human subjects
Irodalmi hivatkozás:
Noncontact radiofrequency stimulation to the olfactory nerve of human subjects, APL Bioengineering (2025). DOI: 10.1063/5.0275613