Az enyhe COVID késői tünetei
Svéd egészségügyi dolgozók arról számoltak be, hogy enyhe COVID fertőzésük után 8 hónappal még mindig vannak tüneteik: leggyakrabban csökkent szaglás- és ízérzés, nehézlégzés és fáradtság.
Kulcsszavak: COVID-19, késői tünetek, szaglásvesztés, ízérzés vesztés, nehézlégzés, fáradtság, kognitív funkciók,
A 2021. áprilisában a JAMA-ban megjelent svéd tanulmány szerint az egészségügyi dolgozók jelentős része az enyhe COVID-19 fertőzés után sokáig elhúzódó tünetekről szaglás és az ízlelés elvesztéséről számolt be, ugyanakkor nem észleltek kognitív problémákat ("brain fog": memória vesztés, koncentráció hiány), amelyek igen gyakran társulnak az u.n. hosszútávú („long-haul”) COVID-19-dal. A tünetmentesen lezajlott COVID-fertőzés után nem emelkedett a hosszú lefolyású tünetek kockázata.
A jelenlegi eredmények a folyamatban lévő, a fertőzés nyomán kialakuló immunitást figyelő COMMUNITY (COVID-19 Biomarker and Immunity) vizsgálatból származnak. A vizsgálatba 2020. április 15. és május 8. között bevont egészségügyi dolgozóknál 4 havonként vér-tesztet végeznek. Összehasonlították a (legalább 8 hónappal korábban) enyhe COVID-on átesett 323 kórházi dolgozó tüneteit a 1072 olyan dolgozó tüneteivel, akiknél a vizsgálat során nem alakult ki COVID. Az előzetesen COVID-fertőzésen étesettek 26%-ánál jelentkezett valamilyen tünet mérsékelt/súlyos formában, és legalább 2 hónapig tartott – míg a kontrollcsoportban csak 9%-ban fordult ez elő. Az enyhe tüneteket mutató COVID-fertőzöttek átlagos életkora 43 év volt, 83%-uk volt a nő – a nem fertőzött kontroll csoport átlagéletkora 47 év volt, és 86%-uk volt nő.
A fertőzés után 8 hónappal a résztvevők okostelefonon számoltak be a 23 előre megadott tünet meglétéről, időtartamáról és súlyosságáról. A funkciócsökkenést a Sheehan Disability Scale segítségével állapították meg. A résztvevők 11%-a legalább egy olyan tünetről számolt be, mely 8 hónap elteltével is befolyásolta a munkát, a szociális, vagy az otthoni életet. A kontroll csoportban ez csak 2%-ban fordult elő. A szeropozitív résztvevőknél kétszer annyi hosszantartó tünet fordult elő, mint a szeronegatívoknál (8% vs 4%, RR: 1,8, 95%CI 1,2-2,9). A szeropozitívoknál 2,5-szer gyakoribb volt a szociális élet megszakadása a szeronegatívokhoz képest (15% vs 6%, RR: 2,5, 95%CI 1,8-3,6). Az otthoni élet felbomlása szintén hasonló arányú volt (12% vs 5%, RR: 2,3, 95%CI 1,6-3,4).
Dr. David Putrino (Mount Sinai Health System, New York City) kritikaként említette, hogy az antitestek nem teljesen megbízható biomarkerek és feltehetően azért nem találtak a kognitív eltéréseket, mert a résztvevők saját maguk által adott válaszai kevésbé megbízhatóak a kognitív eltérések felmérésére, mint mondjuk a MoCA (Montreal Cognitive Assessment), továbbá a svéd vizsgálatban csak a jó funkciókkal rendelkezőket vizsgálták (akik el tudták látni kórházi feladataikat), ilyen módon a vizsgálatban résztvevő populáció nem tükrözi az egészségügyi dolgozók teljes populációját.
Források:
