LDL-koleszterinszint és cukorbetegség-kockázat

Az alacsonyabb kiindulási alacsony sűrűségű lipoprotein koleszterin (LDL-C) szint magasabb 2-es típusú cukorbetegség (T2D) kialakulásának kockázatával társult azoknál az egyéneknél, akiknek nem volt korábbi T2D- és szív-érrendszeri betegségük, és ez a kapcsolat nagyrészt független volt a sztatinok használatától.

Maria Lembo (Federico II" University, Nápoly, Olaszország) és munkatársainak a Cardiovascular Diabetology-ban november 11-én online megjelent populációalapú tanulmányukban azt keresték, hogy a kiindulási LDL-C-szint összefüggésbe hozható-e a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának kockázatával, és hogy a sztatinkezelés módosítja-e ezt az összefüggést.

13 674 olyan résztvevő adatait elemezték, akik a vizsgálat kezdetén nem szenvedtek 2-es típusú cukorbetegségben és szív- és érrendszeri betegségekben (átlagéletkor: 62 év; 58% férfi); a résztvevők 52%-a sztatinkezelésben részesült.

A kiindulási LDL-C-szintet a felvételkor éhgyomri vérmintákból mérték; a résztvevőket az LDL-C-szint kvartilisek alapján négy csoportba sorolták az elemzéshez: alacsony (< 84 mg/dl), közepes (≥ 84 és < 107 mg/dl), magas (≥ 107 és < 131 mg/dl) és nagyon magas (≥ 131 mg/dl).

Az elsődleges kimenetel a T2D előfordulása volt, amelyhez legalább két ≥ 126 mg/dl éhgyomri plazmaglukóz-érték, legalább egy ≥ 6,5% HbA1c-érték vagy 30 napnál hosszabb antidiabetikus terápia felírása volt szükséges.

A követés medián időtartama 71,6 hónap volt.

Összességében a résztvevők 13%-ánál alakult ki T2D; az incidencia a sztatinokat szedők körében 20%, a nem szedők körében pedig 6% volt (P < 0,001). Az alacsonyabb LDL-C-szint magasabb T2D-incidencia kockázattal járt (P < 0,001), a legalacsonyabb LDL-C-szintű csoportban (< 84 mg/dl) résztvevőknél volt a legmagasabb a kockázat.

A sztatinkezelés T2D kockázatot módosító hatása csak a nagyon magas LDL-C csoportban (≥ 131 mg/dl) volt nyilvánvaló, és a sztatinokat szedőknél magasabb volt a T2D kialakulásának kockázata, mint a nem szedőknél (P = 0,018).

Ezzel szemben a sztatinok használata és a T2D kockázata közötti interakció a többi LDL-C csoportban statisztikailag nem volt szignifikáns.

„Jelen tanulmányban a sztatinkezelés és a T2D előfordulása közötti szignifikáns interakció hiánya az alacsony LDL-C szintű csoportokban arra utalhat, hogy a plazma LDL-C koncentrációjának csökkenését a sztatinkezeléstől nagyrészt függetlenül a T2D előfordulásának növekedése kíséri” – írták a szerzők.

FORRÁS:

A six-year longitudinal study identifies a statin-independent association between low LDL-cholesterol and risk of type 2 diabetes https://cardiab.biomedcentral.com/articles/10.1186/s12933-025-02964-6#Sec2