hirdetés

Az ibrutinib egyedülállóan javítja a CLL-betegek túlélését

A hematológusok elismerően nyilatkoznak a B-sejt tumorok kezelésére jóváhagyott ibrutinib kiemelkedő hatásosságáról. A III. fázisú RESONATE vizsgálat most közzétett eredményei is ezt igazolják.

hirdetés

A célzott hatású ibrutinib áttörést hozhat a krónikus limfoid leukémia (CLL) terápiájában. A kiújult vagy más kezelési módokra refrakter esetekben is számottevően javítja a betegek teljes túlélését és – nem mellékesen – az életminőséget is. A naponta egyszer, per os alkalmazott kapszula általában jól tolerálható.

Az egyedülálló hatásmechanizmusú ibrutinib a Bruton-féle tirozinkináz (BTK) gátlásával fejti ki hatását. A BTK működése nélkülözhetetlen a B-sejt-receptorok közvetítette jelátvitelhez, valamint a B-sejtek irányított migrációjához és adhéziójához. A B-limfocita-eredetű tumorok zömére – így a CLL-re is – jellemző, hogy a BTK a malignus sejtek proliferációja és túlélése szempontjából is döntő fontosságú.

A kezdő kezelésre csupán rövid időtartamú terápiás válasszal reagáló, illetve a rossz prognózist jelző citogenetikai eltéréssel diagnosztizált CLL-betegek ellátása kedvezőtlen kimenetelű. A III. fázisú, véletlen besorolásos, nyílt RESONATE vizsgálatban ilyen nehezen kezelhető vagy terápiarezisztens CLL-ben, illetve kissejtes limfoid leukémiában szenvedő betegek (n=391) ellátásában vetették össze az ibrutinibet a standard ofatumumab-kezeléssel (a B-sejtek CD20-as antigénje elleni antitesttel). Az ibrutinib-ág betegei medián értékben 3, az összehasonlító ofatumumab-csoport tagjai medián értékben kétféle korábbi kezelésen estek át a vizsgálatba való belépés előtt. A tanulmány az Egyesült Államok, Ausztrália és 7 európai ország 67 vizsgálóhelyén zajlott; eredményeit a New England Journal of Medicine című folyóiratban tették közzé és az American Society of Clinical Oncology (ASCO) idei éves kongresszusán (május 30–június 3., Chicago) is bemutatták.

Az ibrutinib-ágra került betegek napi 1×420 mg-os adagban kapták a vizsgálati szert a progresszió észleléséig vagy a kezelés megszakítását indokló mellékhatások megjelenéséig. A kontroll, azaz a 24 hetes intravénás ofatumumab-terápiát 300 mg-os kezdő adaggal indították (1. hét), majd heti 2000 mg-os adaggal folytatták 7 héten át, végül négyhetente 2000 mg-ot alkalmaztak 16 héten keresztül. Elsődleges végpontként a progressziómentes túlélést, másodlagos végpontokként a teljes túlélési időt és a hatásarányt elemezték.

Tizenkét hónap elteltével a teljes túlélési arány szignifikánsan kedvezőbben alakult az ibrutinib, mint az ofatumumab ágán (90, illetve 81 százalék), ami azt jelzi, hogy az ibrutinib alkalmazáskor 57 százalékkal kisebb az elhalálozás kockázata, mint a standard ofatumumab-terápia mellett. A progressziómentes túlélés (PMT) terén ennél is kifejezettebben nyilvánult meg az ibrutinib kedvezőbb hatása: amíg ugyanis az ofatumumab-ágon a medián PMT 8,1 hónapnak adódott, addig az ibrutinibbel kezelt csoportban medián értékben 9,4 hónapos követés mellett sem észleltek annyi betegnél progressziót, amennyit a medián PMT meghatározása definíció szerint megkövetel (azaz a követés alatt a betegek kevesebb mint 50 százalékánál jelentkezett progresszió). Itt a hat hónapos progressziómentes túlélési arány 88 szézaléknak (!) bizonyult. A kétféle kezelést összevetve ez annyit jelent, hogy az ibrutinib alkalmazásakor 78 százalékkal kisebb a betegség progressziójának esélye, mint az ofatumumab-terápia során.

A hatásarány terén is rendkívüli különbség mutatkozott a kétféle kezelés között: az ibrutinib ágán 42,6 százalékos, míg az ofatumumabbal kezelt csoportban mindössze 4,1 százalékos hatásarányt észleltek. „Ez felettébb szokatlan – nyilatkozta független szakértőként dr. Catherine M. Broome, a washingtoni Georgetown Lombardi Comprehensive Cancer Center docense – mert a kiújult vagy a kezelésre refrakter CLL, illetve SLL általában alig befolyásolható.” Megállapítása összecseng a hematológusok általános vélekedésével, mi szerint az ibrutinibet elsőként választandónak tekintik a CLL legnehezebben kezelhető eseteiben. Kiemelendő, hogy a vizsgálati adatok alapján az új szer a CLL del17p génmutációval jellemzett esetekben is hatásos: a RESONATE vizsgálatban sem a hatásarány, sem a túlélés nem különbözött a del17p-mutációt hordozó és a korábbi purinanalóg kezelésre refrakter betegek körében.

Dr. John Byrd professzor, a közlemény első szerzője a sokéves munkája során szerzett legkedvezőbb tapasztalatokról számol be az ibrutinib alkalmazása kapcsán. Mint mondja, sok olyan beteg, akinek az elmúlásig már csak néhány hónap vagy legfeljebb egy-két év lett volna hátra lesújtó életminőségben, ma, 4 évvel az ibrutinib-terápia megindítása után közel ugyanúgy élheti életét, mint a betegség megjelenése előtt. A CLL relapszusának észlelésekor feltétlenül fel kell ajánlani az ibrutinib-kezelést, még a legkevesebb reménnyel kecsegtető esetekben is – hangsúlyozza a professzor. Hozzáteszi, hogy a kezelés mellékhatás-profilja is meglepően kedvező, főként a kemoterápiához viszonyítva.

A RESONATE vizsgálatban az ibrutinib-csoport 57 százaléka, az ofatumumabbal kezelt betegek 47 százaléka tapasztalt 3–4. súlyosságú nemkívánatos hatásokat. A súlyos mellékhatások közül kettő fordult elő gyakrabban az ibrutinib ágán: hasmenés (4 versus 2 százalék) és pitvarfibrilláció (3 versus 0 százalék). Súlyos mellékhatás miatti kezelésmegszakításra mindkét ágon azonos arányban került sor (4–4 százalék). Az ibrutinib gyakoribb nemkívánatos hatásai között a vérzést (44 versus 12 százalék), a bőrkiütést (8 versus 4 százalék), a lázat (24 versus 15 százalék) és a homályos látást (10 versus 3 százalék) kell megemlíteni, bár az esetek többségében ezek súlyossága nem haladta meg az 1–2. toxicitási fokot.

Nyilvánvalóan a töretlen kedvező tapasztalatoknak köszönhető, hogy bár az ibrutinib klinikai vizsgálatai csak 2009-ben indultak, a hatóanyag az Európai Unióban és az Egyesült Államokban is már tavaly törzskönyvezésre került.  A Janssen és a Pharmacyclics gyógyszergyárak által közösen fejlesztett ibrutinibet Európában az Unió Gyógyszerügyi Hivatala (EMA, European Medicines Agency) a ritka betegségek gyógyszere kategóriába sorolva, a diffúz nagy B-sejtes limfóma terápiájára törzskönyvezte (a forgalomba hozatali engedély jogosultja a Janssen-Cilag International N.V.), majd idén januárban a follikuláris limfóma kezelésével bővítette a lehetséges indikációs kört, de a forgalomba hozatali engedély kiadását a hatásosságot és a biztonságosságot megerősítő vizsgálatok kedvező eredményeihez kötötte, így ibrutinib-készítmény az Unióban jelenleg még nincs forgalomban. Az USA gyógyszer-felügyeleti hatósága (FDA, Food and Drug Administration) eredetileg a köpenysejtes limfóma kezelésére hagyta jóvá a szert (Imbruvica néven, a Pharmacyclics cég termékeként). Idén februárban, gyorsított eljárás keretében engedélyezte a készítmény alkalmazását olyan CLL-betegek kezelésére is, akiknél legalább egyféle korábbi terápia nem hozta meg a várt eredményt. Az Egyesült Államokban az ibrutinib egyike az első olyan készítményeknek, amelyeket az FDA a terápiás áttörést hozó farmakonok kategóriájába sorolva engedélyezett.

Dr. B. D.
a szerző cikkei

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés

blog

Egy 57 éves, frissen kezelni kezdett hypertoniás, dohányzó férfibetegnél korábban, hegymenetben jelentkezett már anginaszerű panasza, ami miatt kardiológushoz előjegyezték. Most favágás közben jelentkezett retrosternalis szorító-markoló fájdalom.

Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.

Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.

Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.