hirdetés

Görcsgátlók status epilepticusban

Egy új, randomizált, ellenőrzött klinikai vizsgálat szerint a benzodiazepin-rezisztens status epilepticusban leggyakrabban alkalmazott három antikonvulzív szer hatása megegyezik.

hirdetés

A National Institute of Neurological Disorders and Stroke által támogatott, a NEJM-ben megjelent tanulmány szerint a levetiracetam, a fosphenytoin és a valproát egyöntetűen a betegek mintegy felénél 60 percen belül megszünteti a görcsöket és növeli az éberséget, és mellékhatásaik is hasonlóak.

A sürgősségi osztályokon a leggyakrabban látott neurológiai eltérés a görcsroham. Az 5 percen túli görcsös állapot közvetlen életveszélyt jelent. A status epilepticusba került betegek 60-70%-a reagál benzodiazepinekre. A 30-40%-ot kitevő benzodiazepin-rezisztens esetekben számos gyógyszert használnak, melyek közül a levetiracetamot, a fosphenytoint és a valproátot veszik legtöbbször igénybe, de nem volt ismeretes, hogy van-e hatásbeli különbség e három szer között. Mindez idáig csak néhány megfigyeléses vizsgálat történt, összehasonlító hatásossági vizsgálatok nem.

Az Established Status Epilepticus Treatment Trial-ba (ESETT) benzodiazepinre nem reagáló status epilepticusban szenvedő 384 gyermek és felnőtt beteget vettek be és levetiracetam, vagy fosphenytoin, vagy valproát kezelésre randomizálták őket. A vizsgálat elsődleges végpontjai a status epileptikus oldódása és a 60 percnél mért éberségi szint voltak, melyek a levetiracetamot kapók 47%-ánál, a fosphenytoint kapók 45%-ánál és a valproát kezelésben részesülők 46%-ánál teljesültek. Annak a valószínűsége, hogy a levetiracetam jobb a fosphenytoinnál és a valproátnál mindössze 0,40, annak a valószínűsége, hogy a fosphenytoin jobb a levetiracetamnál és a valproátnál 0,24, és annak a valószínűsége, hogy a valproát jobb a levetiracetamnál és a fosphenytoinnál mindössze 0,35. A valproát kezelés hatására a görcsök 7,0 perc alatt, levetiracetam kezelés után átlag 10,5 perc alatt, fosphenytoin kezelés után 11,7 perc alatt szűntek meg – viszont az oldódási időt csak a betegek egy kis csoportján, 39 betegen (10%) mérték, esetükben hangfelvétellel tudták az oldódás időpontját pontosan igazolni. A biztonságosság is hasonló módon alakult a három csoportban: életveszélyes vérnyomásesés a levetiracetam csoportban 0,7%-ban, a fosphenytoin csoportban 3,2%-ban, a valproát csoportban 1,6%-ban fordult elő. Arrhytmiát a levetiracetam csoport betegek 0,7%-ánál figyeltek meg, a másik két csoportban arrhytmia nem jelentkezett. Endotracheális intubációra a levetiracetam csoport 20,0%-ánál, a fosphenytoin csoport 26,4%-ánál és a valproát csoport betegeinek 16,8%-ánál volt szükség.

A vizsgálók csaknem teljesen azonos hatásosságot és biztonságosságot észleltek mindhárom gyógyszernél, amelyek a betegek csaknem felénél szüntették meg a görcsös állapotot. Mivel a három gyógyszer az eltérő farmakológia és adagolás ellenére gyakorlatilag azonos hatású, az eredményeket egyéb tényezők befolyásolhatják, ilyen például az, hogy orvos a gyógyszer beadása után mennyit vár az intubálással, illetve az altatással. A vizsgálatba került betegeknél a benzodiazepin beadása után 5-30 perccel alkalmazták a másodvonalbeli (second-line) gyógyszert. A legtöbb esetben a benzodiazepin beadása után 5 perccel is még fennálló görcsroham esetén a lehetőség szerint azonnal be kell adni a másodvonalbeli gyógyszert, de a vizsgálatban megengedett volt a 30 perces várakozási idő is, mivel olyan betegek is voltak, akiknél a benzodiazepin hatására megszűnt a görcsroham, de fél órán belül újra indult. Ezt a szert 10 perces infúzióban kell adni, és javasolt további 10 percet várni az intubációval – bár nem minden orvos követi egyformán a protokollt. Néha nehéz megmondani a görcsroham végét, mert a sürgősségi osztályon ritkán áll rendelkezésre EEG. A rángások megszűnnek ugyan, de a roham még fennállhat. Sikeresnek akkor mondjuk a kezelést, ha a beteg 1 órán belül felébred, a kérdésekre válaszol. Az intubáció szükségességét sem könnyű megítélni, de ha a beteg nehezen lélegzik, intubálni kell.

Szerkesztőségi hozzászólásában Dr. Phil Smith (University Hospital of Wales, Cardiff, UK) megjegyezte, hogy a status epilepticus relatíve gyakori, évenkénti előfordulása 100.000 személyenként 10-41 esetre tehető, a mortalitás kb. 20%-os! Jó hír, hogy az orvos három azonos hatásosságú intravénás gyógyszer közül választhat. A választást a gyógyszer kényelmes hozzáférhetőségén és az árán kívül az is befolyásolja, hogy melyik szerrel vannak az adott orvosnak kedvező tapasztalatai.

 Források:

1. Hughes S. Three anticonvulsants show similar efficacy in status epilepticus. Medscape Medical News > Neurology News. November 28, 2019.

2. Kapur J, Elm J, Chamberlain JM, et al. Randomized trial of three anticonvulsant medications for status epilepticus. N Engl J Med 2019; 381:2103-2113

3. Smith PE. Management of established status epilepticus. N Engl J Med 2019; 381:2171-2172

Dr. N. T.
a szerző cikkei

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

blog

Egy 57 éves, frissen kezelni kezdett hypertoniás, dohányzó férfibetegnél korábban, hegymenetben jelentkezett már anginaszerű panasza, ami miatt kardiológushoz előjegyezték. Most favágás közben jelentkezett retrosternalis szorító-markoló fájdalom.

Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.

Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.

Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.