Hipoglikémia és a tanulmányi teljesítmény

Azok a gyermekek, akikben születésük után alacsony volt a glükózszint, 10 évesen rosszabb teljesítményt nyújtottak az írás-olvasás és a matematika tesztekben olvashatjuk a JAMA Pediatrics augusztus 24-i online számában. A retrospektív kohorszvizsgálat szerzői megjegyzik, hogy adataik ellentmondanak a jelenlegi felfogásnak.

Már korábban is ismert volt, hogy kapcsolat van az újszülöttkori súlyos vagy tartós hipoglikémia és a hosszú távon rosszabb neurokognitív funkciók között. Ez a vizsgálat azonban azt mutatta ki, hogy a gyengébb későbbi teljesítmény összefügg az élet első 3 órájában kimutatott átmeneti hipoglikémiával, amelyet úgy definiáltak, hogy először alacsony glükózszintet mértek, majd a második mérésnél már normális értéket állapítottak meg.

„Vizsgálatunk azt ugyan nem igazolta, hogy az újszülöttek átmeneti hipoglikémiája okozza a rossz tanulmányi teljesítményt, de azt hisszük, hogy felmerült ez a lehetőség, amelyet tovább kell majd kutatni” – írta dr. Jeffrey R. Kaiser (Baylor College of Medicine, Houston, Texas, USA) és munkatársai.

Mivel ezt a kérdést kevesen vizsgálták, a jelenlegi gyakorlat nagyrészt szakértői véleményeken alapul, amelyek majdnem 50 éve kétfélék: az egyik felfogás szerint az átmenetileg alacsony glükózkoncentráció normális élettani jelenség az újszülöttekben, a másik szerint viszont a nem megfelelő metabolikus adaptáció jele, amely az ártalmas neuroglikopénia kockázatával jár.

A mostani retrospektív vizsgálatban 1395 gyermek 4. osztályos felmérő tesztjeit elemezték a kutatók; minden gyermeknek legalább egyszer meghatározták a vércukorszintjét a születése után. A gyermekek 1998-ban születtek az University of Arkansas for Medical Sciences-ben.

Az újszülöttek 6,4%-ának volt 1,9 mmol/l alatt a glükózszintje (primér hipoglikémia), és 10,3%-uknak, illetve 19,3%-uknak glükózszintje nem érte el a 2,2 mmol/l-t, illetve a 2,5 mmol/l-t (szekunder hipoglikémia). Azoknak, akiknek újszülöttként átmeneti hipoglikémiájuk volt, csak fele olyan esélyük volt arra, hogy jó teljesítményt nyújtsanak a 4.-esek írás-olvasás és matematika tesztjében, mint a többieknek, még akkor is, ha korrigálták az adatokat a gesztációs korra, a rasszra, a nemre, a többszörös terhességre, az egészségbiztosítás jellegére (állami vagy magán), az anya képzettségi szintjére és a testvérek számára nézve.

Részletesebben: azok, akiknél az első mért glükózszint nem érte el az 1,9, a 2,2, illetve a 2,5 mmol/l-t, azoknak 51, 57, illetve 38%-kal kisebb esélyük volt a jó teljesítményre az írás-olvasás tesztben, mint a többieknek (korrigált esélyhányadosok [aOR]: 0,49, 0,43, illetve 0,62). A matematika tesztben az átmeneti hipoglikémiás gyerekek 51, 49, illetve 22%-kal kisebb eséllyel értek el jó eredményt, mint a többi gyerek (aOR: 0,49, 0,51, illetve 0,78). Az első glükózszint meghatározás medián időpontja a születést követő 89. perc volt, a másodiké pedig az első utáni 70. perc (terjedelem: 22–156 perc).

A teszten elért jó eredmény pozitívan függött össze a női nemmel, az egyszeres szüléssel, a terminusra születéssel, a magán egészségügyi biztosítással, az anya legalább főiskolai képzettségi szintjével és az első szüléssel.

A szerkesztőségi kommentár szerint nem lenne indokolt általánosan bevezetni az újszülöttek hipoglikémiára történő szűrését. Ennek egyik oka, hogy a szűrés és a kezelés is kockázatokkal járna, másrészt a szűrés csak akkor lenne hasznos, ha lenne olyan hatásos beavatkozás, amely megváltoztatná a kimenetelt. Jelenleg nincs olyan módszer, amellyel meg lehetne rövidíteni a hipoglikémia tartamát.

A szerkesztők szerint a vizsgálatból nem vonható le következtetés az okságra nézve. Elképzelhető ugyanis, hogy az átmeneti hipoglikémia azokban alakul ki, akiknek méhen belüli fejlődése nem volt optimális, s ezért a születést követő élettani átmenet bennük nem jól alakul. Ezek a gyerekek már a méhen belül rosszabb későbbi kimenetelre lehetnek ítélve.

Forrás: Medscape