Hosszantartó higanygőz expozíció

A higanymérgezést a szakirodalomban általában munkahelyi expozícióval hozzák összefüggésbe, ugyanakkor a higanygőzzel otthoni / nem foglalkozási környezetben is találkozhatunk. A higany megtalálható az otthon, az iskolákban, vagy a kórházakban használt vérnyomásmérőkben és barométerekben (és korábban a lázmérőkben) is. A higanytartalmú eszközök eltörésekor a kiszabaduló higanycsöppek krónikus elemi higanymérgezést okozhatnak. A legújabb mesterséges világítási rendszerek (pl. kompakt fénycsövek (CFL)) ugyan energiatakarékosak a hagyományos izzókhoz viszonyítva, de több milligrammnyi higanyt tartalmaz(hat)nak. Így aggályok merültek fel a CFL-ek esetleges törése okozta higanygőz expozíció miatt. A belélegzett (elemi) higanygőz 80%-a ugyanis felszívódik az alveoláris membránon keresztül, ahonnan a vér útján eljut az agyba és más szövetekbe is. A kezdeti jelek influenzaszerűek, a légutakat érintik (köhögés, torokfájdalom, légszomj, mellkasi fájdalom). Ezt a „fémfüst lázat” gyakran –tévesen- vírusos eredetűnek tartják. Ezt követően a gasztrointesztinális, központi és perifériás idegrendszert érintő, igen változatos tünetek jelentkezhetnek: láz, erythemás bőrkiütés, viszketés, hidegrázás, gyomor-bélrendszeri panaszok, fémes íz, fejfájás, és gyengeség. A központi idegrendszer fogékonysága a higanyra epidemiológiai és kísérleti tapasztalatok alapján jól ismert. Jelentős bizonyítékok azt mutatták, hogy a kolinerg muszkarin rendszert in vitro és in vivo a higanyexpozíció is befolyásolja. A Case Reports in Medicine-ben megjelent tanulmány egy krónikus, nem-munkahelyi eredetű higanymérgezés esetéről számol be, mely tíz évig tartó, elhúzódó higanygőz expozíciónak tudható be. A mérgezés forrása egy otthoni, törött barométerből kiszivárgó higany. Roda és munkatársai szerint a krónikus higanymérgezés tünetei: neuropszichiátriai zavarok, perifériás neuropátia és veseérintettség, ami proteinuriaként vagy tubulopátiaként jelentkezik. A neurológiai tünetek egyebek mellett lehetnek csökkent idegi ingerületvezetés, csökkent motoros készségek, ingerlékenység, rossz koncentráció, félénkség, remegés (kezdetben a kézben, majd továbbterjed más testrészekre), koordinációs zavar (pl. nehézségek séta során), és rövidtávú memóriazavar. A motoros készségek visszafordíthatók, de a rövidtávú memóriazavar állandósulhat. Korábbi tanulmányokban katekolamin többlet miatt fellépő súlyos magasvérnyomásról is beszámoltak. A szerzők nemcsak igen részletes és tanulságos esetismertetést publikáltak, hanem egy jól használható biomarkert is kerestek, amit a limfocita muszkarinreceptorokban találtak meg. A laboratóriumi eredmények egyértelműen alátámasztották, hogy ezen perifériás biomarker megfelelő célpont a Hg neurotoxicitás vizsgálatára emberekben. Ez az első dokumentált eset egy adott neurokémiai biomarker sikeres alkalmazásának, amely lehetővé teszi a klinikai szakemberek számára a korai diagnózis felállítását, és a kelát terápia hatékonyságának megfigyelését.

Forrás: Case Reports in Medicine