Közepes dózisú atorvasztatin COVID-betegeknél
A fázis III INSPIRATION-S vizsgálat közepes dózisú atorvasztatin adagolásának hatásait vizsgálta súlyos COVID-19 betegeknél, vegyes eredményekkel.
A fázis III INSPIRATION-S vizsgálat 2020. júliusában kezdődött meg 11 iráni kórházban, célja pedig az intenzív osztályon ápolt összesen 600 koronavírusos betegnél végzett különböző antikoaguláns kezelések eredményességének elemzése volt. A fő kérdés az volt, hogy az atorvasztatin alkalmazása mutat-e bármilyen előnyt a standard antikoaguláns terápiával szemben, így az elsődleges végpont az akut vénás thromboembolia (VTE) és az artériás trombózis előfordulási aránya volt ECMO-ra kötött súlyos állapotú betegeknél a kezelés megkezdését követő 30 napos időszakban. Az eredményekről május 16-án, a virtuálisan megrendezésre kerülő ACC (American College of Cardiology) 2021-es Tudományos Ülésén számoltak be.
Ezek szerint a standard terápia mellett közepes, 20 mg/nap dózisban adagolt atorvasztatin a placebóhoz képest nem csökkentette szignifikáns mértékben a vénás vagy artériás trombózis kockázatát az ECMO-ra kötött betegeknél, és a kezelés nem okozott statisztikailag jelentős változást a bármilyen okból bekövetkezett mortalitás tekintetében sem. Az adatok elemzése során csak egyetlen olyan részpopulációt találtak, ahol a kezelés hatásosságára utaló jelek voltak észlelhetők, ez pedig azon betegek csoportja volt, akiknél a terápiát a COVID-19 tüneteinek jelentkezését követő egy héten belül megkezdték.
A vizsgálat elméleti hátteréről, és a folyamatban lévő további vizsgálatokról
A vizsgálat elméleti hátterét az a megfigyelés adta, hogy a korábbi fázis II HARP-2 vizsgálatban a szimvasztatinnal kezelt ARDS-ben (akut respirációs distressz szindróma) szenvedő betegeknél a fő mutatókban nem jelentkezett ugyan kimutatható előny, viszont a hiperinflammációval járó ARDS-es eseteknél a mortalitást a kezelés csökkentette a placebóhoz képest. Ezen felül a COVID-19 betegek körében végzett több obszervációs vizsgálat is arról számolt be, hogy a sztatinok alkalmazása csökkentette a hospitalizált betegek mortalitását. Ezeken a megfigyeléseken kívül azonban mind a mai napig hiányoznak a kezelés klinikai gyakorlatba történő bevezetését alátámasztó, nagy bizonyító erővel rendelkező vizsgálati adatok. Mivel a COVID-19 a trombózisok kialakulása szempontjából kulcsfontosságú Virchow-triász mindhárom hajlamosító tényezőjét képes negatívan befolyásolni, megalapozott ötletnek tűnik a sztatinok alkalmazása, különös tekintettel arra, hogy standard profilaxis mellett több vizsgálat is a betegek 13-56%-ánál számolt be megemelkedett trombózis-kockázatról
Jelenleg több mint 50 folyamatban lévő vizsgálat elemzi különböző antithrombotikus megelőző kezelések hatásosságát, ezek túlnyomórészt nyílt elrendezésűek, és a vizsgálati elemszámok is rendkívül különbözőek (34 és 20000 között). A vizsgált szerek között van az aszpirin, több P2Y12-gátló, a dipiridamol, direkt hatású orális antikoagulánsok (DOAC-ok), heparin (szisztémás és inhalált adagolással), dociparsztat, nafamosztat, valamint ezen készítmények, hatóanyagok kombinációi. Az atorvasztatin hatását az INSPIRE-S vizsgálaton kívül még a 2020 májusában indított, 300 bevonásával végzett fázis II STATCO19 vizsgálatban (NCT04380402), valamint a RESIST (CTRI/2020/07/026791) vizsgálatban elemzik, utóbbiban aszpirinnel kombinálva.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
Atorvastatin: A Potential Treatment in COVID-19?
Antithrombotic Therapy in COVID-19: Systematic Summary of Ongoing or Completed Randomized Trials
