Munkanélküliség és öngyilkosság kapcsolata Magyarországon

A befejezett öngyilkosságok aránya nagyon különböző az egyes európai országokban: Görögországban 3,5/100 000, Magyarországon 24/100 000, s egyes kelet-európai országokban (Belorusszia) több mint 60/100 000. Az elmúlt néhány évben Európa sok országában súlyos gazdasági krízis volt, ami a munkanélküliség jelentős növekedéséhez vezetett. Bár a klinikai vizsgálatok konzisztensen azt mutatták ki, hogy a munkanélküliség az öngyilkosság kockázati tényezője, újabban vitatták, hogy ez a teljes népességre vonatkozna.

Bár több európai országban és az USA-ban egyértelmű összefüggést találtak a munkanélküliség és az öngyilkosság között, más országokban (pl. Görögországban és Olaszországban) rövid távon nem volt kimutatható ilyen kapcsolat, s ez megkérdőjelezte az összefüggés létezését.

A magas jövedelmű országokban erős bizonyítékok támasztják alá, hogy működik az, amit „a szegénység és a mentális betegség negatív ciklusának” neveznek. A mentális betegek nagyobb valószínűséggel szegényednek el az egészségügyi költségek, állásuk elvesztése, a kevesebb munkaóra és a stigmatizáció miatt. Azt azonban nem sikerült egyértelműen igazolni, hogy ennek az ellenkezője is áll (azaz az, hogy a munkanélküliség pszichiátriai zavarokhoz és végül öngyilkossághoz vezet), bár egyes eredmények erre mutatnak. Egy metaanalízis szerint a munkanélkülivé válás kifejezettebb distresszhez vezet, míg a fordítottja (az elhelyezkedés) csökkenti a distresszt. Több vizsgálat szerint a legutóbbi gazdasági krízis növelte azon mentális zavarok (pl. a major depresszió) prevalenciáját, amelyek az öngyilkosság legfontosabb kockázati tényezői. E vizsgálatok egy része azt is kimutatta, hogy a krízis károsító hatása azokat sújtotta a leginkább, akik személyesen is érintettek voltak (azaz akik a krízis folytán elvesztették állásukat). Érdemesnek látszik külön-külön, országonként megvizsgálni, hogy a súlyos krízis hogyan befolyásolta az öngyilkossági arányt.

Az idézett közlemény szerzői nemrég kimutatták, hogy miután Magyarországon 20 éven át csökkent az öngyilkosságok aránya, 2006-ban fordulat következett be, miközben a munkanélküliség aránya két lépésben nőtt (kisebb mértékben 2005-ben és nagyobb mértékben 2009-ben). Ugyanebben az időszakban – 2000 és 2011 között – megduplázódott az évi antidepresszívum fogyasztás. A szerzők azt kívánták tisztázni, hogyan alakult az utóbbi évtizedben és a gazdasági krízis hatására a munkanélküliség és az öngyilkosság kapcsolata Magyarországon.

A szerzők a befejezett öngyilkosságok és a munkanélküliségi arányok adatait a KSH adatbázisa alapján állapították meg, s ezekből minden évre kiszámolták, hogy az előző évhez képest hány százalékkal változott a munkanélküliségi arány, valamint az öngyilkossági arány a teljes népességben és a munkanélküliek körében. Kiszámították a korrelációs koefficienseket mindkét csoportra a munkanélküliségi arány változása és az öngyilkossági arány változása között mind az adott évre vonatkozólag, mind pedig a munkanélküliségi adatot követő 1–6 évre (pl. a 2003-as mukanélküliség-változás és a 2009-es öngyilkossági arány változása között).

Az öngyilkossági arány mind a teljes népességben, mind a munkanélküliek körében folyamatosan csökkent 2006-ig, amikortól fogva viszonylag stabil maradt, illetve tendenciaszerűen emelkedett. A teljes népesség és munkanélküliek öngyilkossága között erős pozitív korreláció volt (r = 0,91), de az öngyilkossági arányaik százalékos változása közötti összefüggés csak mérsékelt volt (r = 0,49). Mindkét csoportban erős negatív korreláció volt a munkanélküliségi és az öngyilkossági arányok között (teljes népesség r = –0,65; munkanélküliek r = –0,55). A munkanélküliségi változás és az 5 év múlva mért öngyilkossági változás között erős pozitív korreláció volt a teljes népességben (r = 0,78). A munkanélküliek körében a legnagyobb ilyen pozitív korreláció az index évet követő 4. évben volt, de ez csak mérsékelt fokú volt (r = 0,47). Ugyanez a korreláció a teljes népesség esetében is hasonló volt (r = 0,46). 4. év után negatívak voltak a korrelációk a munkanélkülieknél.

Ezek az eredmények azt mutatják, hogy a munkanélküliség a teljes népességben csak 3–5 év elteltével függ össze az öngyilkossági aránnyal. A munkanélküliek körében ez a kapcsolat jóval gyengébb, és csak a 4. évben mutatkozik. Úgy látszik, hogy a tartós munkanélküliség vezet az öngyilkosságok megszaporodásához, s meglepő módon, ez nem a munkanélküliekre, hanem a teljes népességre vonatkozik. Ez azt jelenti, hogy a munkanélküliség nincs oksági kapcsolatban az öngyilkossággal, illetve semmiképpen sem az egyetlen olyan tényező, amely befolyásolná az öngyilkosságok arányát.

Forrás: Annals of General Psychiatry