Sclerosis multiplex és neurális diszfunkció

Egy 2500-nál több relapszáló-remittáló sclerosis multiplexes (RRSM) beteget tartalmazó megfigyeléses vizsgálat során úgy találták, hogy azok a résztvevők, akik saját maguk által bevallottan depresszióban szenvedtek, mérhetően rosszabb idegi állapotban voltak (pl. az információ feldolgozási sebesség tekintetében), mint nem depressziós társaik. A depressziósok csoportjában ezen kívül nagyobb valószínűséggel lehetett agyi MRI-vel kontrasztanyagot halmozó léziót (CEL, contrast-enhancing lesion) kimutatni, ami új gyulladásra, azaz aktív demielinizációs lézióra utal. A kutatók szerint ez azt jelenti, hogy a depresszió nemcsak egy reaktív tünet, hanem az SM betegség fokozott aktivitásának megnövekedett kockázatát jelzi.

A kutatást az American Academy of Neurology (AAN) 2020-as tudományos eredményei között ismertették online, mivel a Covid-19 miatt az AAN 2020-as éves találkozója elmaradt.

Az összefüggések nem világosak

Bár az SM-ben gyakran előforduló depresszió etiológiájában szerepet játszhatnak a gyulladásos, a pszichoszociális és a neurodegeneratív faktorok is, de a depresszió és az SM betegség közötti közvetlen összefüggés nem egészen egyértelmű. A kutatók a mostani tanulmányhoz a Partners-Advancing-Technology-and-Health-Solutions (MS-PATHS) adatbázist használták fel, szoros együttműködésben hét amerikai és három európai SM központtal.

Az SM betegek anamnéziseit, az MRI adatokat, valamint 12 hónapra visszamenőleg nézték, hogy a betegek milyen pontértéket kaptak az információ feldolgozás sebességet (Symbol Digit Modalities Test), a gyaloglás sebességét (6 perces járásteszt) és a kézügyességet (NHPT, kilenc-lyukú pecek teszt) mérő teszteken. A betegség kimenetelét (PRO, patient-reported outcomes) a Quality of Life in Neurological Disorders (Neuro-QoL) segítségével és a betegségnek a beteg által észlelt fázisai alapján értékelték. A depressziót úgy definiálták, hogy a Neuro-QoL-en mért depressziós T-score már a kiindulásnál is magasabb 50 percentilisnél.

Az 1333 RRSM-ben szenvedő beteg (73,7% nőbeteg, átlag életkor 45,6 év, betegség átlagos tartama 13,7 év) nem volt depressziós, 1172 beteg (78,4% nőbeteg, átlagos életkor 45,9 év, a betegség átlagos tartama 14,3 év) pedig depressziós volt a fenti meghatározás szerint. A kiinduláskor tehát a két csoport lényegében megegyezett.

Rosszabb állapot

A kiindulási különbségekhez való igazítás után azt tapasztalták, hogy a depressziós betegek már a vizsgálat kezdetén is rosszabbul teljesítettek a járás sebessége (0,48, 95%CI 0,038-0,918) és az információ feldolgozási sebesség tekintetében (-1,899, 95%CI: -3,548-tól -0,250). A depressziósoknál több volt az új kontrasztanyagot halmozó léziók kialakulásának esélye (OR: 5,89, 95%CI: 2,236-15,517), ami a depresszió és a központi idegrendszer neuroinflammatorikus aktivitása közötti összefüggésre utalt. Egy év elteltével a depressziós csoportban továbbra is rosszabb maradt az információ feldolgozási sebesség (-1,68, 95%CI: -3,254-től -0,105), nem szignifikáns mértékben, de tovább csökkent a járási sebesség, és romlott a kézügyesség is. Ennek ellenére a betegek saját állapotukról szóló értékelése nem különbözött szignifikánsan a kiindulásnál és 12 hónap elteltével, azaz a betegek nem realizálták, hogy romlott az állapotuk.

Elégséges a vizsgálat bizonyító ereje?

A depressziós csoportban kiinduláskor és 12 hónap elteltével is nagyobb volt a T2 léziók aránya és a fehér állomány növekedése, a szürke állomány arányának, a kortikális szürke-állomány volumenének és az agy térfogatának csökkenése. A tanulmány értékét korlátozza, hogy nem álltak rendelkezésre információk a depresszió kezelésével kapcsolatban, és nem volt ismert a depresszió kezdete sem. Megfigyeléses vizsgálatról lévén szó, más 1 éves adatok és MRI mérések is hiányosak voltak. A jövőben nagyobb számú betegen, hosszabb követéssel, fejlettebb MRI mérésekkel (pl. diffúziós tensor képalkotás, vagy funkcionális MR) kell vizsgálatot végezni. De továbbra is értékelik az MS-PATHS adatokat, és az újabb adatok javíthatják a tanulmány erejét.

Szokatlan, izgalmas leletek

Prof. Dr. Mark Freedman (University of Ottawa, Multiple Sclerosis Research Clinic) hangsúlyozta, „évek óta tudjuk, hogy a depressziós SM betegek rosszabb állapotúak". Azt kissé meglepőnek találta, hogy a depressziós betegek számos mérésben rosszabbul teljesítenek, ami feltehetően a megnövekedett gyulladásos aktivitás következménye. Az világos, hogy a depresszióban a koncentrálóképesség csökken és ezért a kognitív teljesítmény rosszabb, de az nem világos, miért rosszabb az MR kép. A kutatás vezetője, Dr. Jenny Feng (Center for SM Treatment and Research, Ohio) hangsúlyozta, hogy rutinszerűen fel kell mérni minden SM betegnél, hogy szenved-e depresszióban. Intézetükben valamennyi újonnan diagnosztizált SM betegnél neuropszichológiai szűrést végeznek depresszió irányában, és amennyiben igazolódik a depresszió, azt aktívan kezelik. A depresszió nemcsak egy neuropszichiátriai betegség, hatással van az SM-re, különösen az idegrendszeri működések tekintetében. Bár, mint minden betegségnél, az SM-nél is az a fontos, hogy mi az adott beteg számára a legalkalmasabb kezelése.

Források:

1. Brauser D. Depression linked to neuro dysfunction, brain lesions in MS. Medscape Medical News > Conference News > AAN 2020, May 12, 2020.

2. Feng J, Cohen J, Ontaneda D. Depression in MS is associated with worsening neuroperformance, relapses, and new brain lesions. American Academy of Neurology (AAN) 2020 Annual Meeting: Abstract S54.007.