A betegségmódosító SM terápiák potenciális veszélye
Norvég sclerosis multiplexes betegekről készült felmérés azt mutatta, hogy a modern immunológiai kezelések bevezetése után körükben valamelyest nőtt a rosszindulatú daganatok gyakorisága.
A tanulmány első szerzője, Dr. Nina Grytten (Department of Neurology, Norwegian Multiple Sclerosis Centre, Bergen) elmondta a Medscape Medical News-nak, hogy 1996 előtt az SM-ben szenvedő betegek daganatos megbetegedéseinek kockázata megegyezett az átlagos populációban észlelteknek, de 1996 után - feltételezések szerint -a betegség-módosító kezelések (DMT, disease-modifying therapies) széleskörű használata miatt a SM betegek körében – az átlag népességhez képest – megnőtt a daganatos betegségek kockázata. Dr. Jeffrey A. Cohen az ACTRISM (Americas Committee for Treatment and Research in Multiple Sclerosis) elnöke. szerint ezzel a ténnyel nem csak a betegeket kezelő orvosoknak kell tisztában lenniük, hanem az SM-ben szenvedő betegeknek is tudniuk kell erről a kockázatról, mivel a kezeléseket egy életen át szükséges alkalmazni. A tanulmányban szereplő nagyszámú beteg hosszú ideig tartó megfigyelése azt mutatja, hogy a rákkockázat növekedése az SM-es betegekben valószínűleg igen kismértékű, de mindenképp olyan adat, amire oda kell figyelnünk.
Az eredményeket az ACTRIMS 2020 fórumon, Floridában adták elő 2020. február 27.-én. Mint ahogy arról az otszonline-ban is beszámoltunk (Sclerosis multiplex és rákkockázat) Grytten doktornő és munkatársai egy 2019-ben megjelent, ikerpárok vizsgálatával foglalkozó cikkükben azt közölték, hogy Norvégiában a sclerosis multiplexben szenvedő betegekben magasabb a daganatos betegségek kockázata, viszont más tanulmányokban nem találtak ilyen kapcsolatot az SM és a rosszindulatú daganatos megbetegedések között. A szerzők ezért újabb elemzést végeztek, eúttal is a Norwegian MS Registry and Biobank adatbázisában szereplő 1930 és 1979 között született 6638 SM-beteg adatait hasonlították össze 36.957, SM-ben nem szenvedő, életkorban, nemben, lakóhelyi környezetben megfelelő norvég állampolgár adataival. A rosszindulatú daganatos betegekről, a daganatok típusáról, a diagnózis évéről, a halálozásról szóló adatokat - az előző vizsgálathoz hasonlóan - a Norwegian Cancer Registry-ből vették.
Az összesen 65 évet felölelő vizsgálati periódusban az SM-ben szenvedő betegek és az SM nélküli betegek csoportjában kb. azonos számban fordultak elő a rosszindulatú daganatok (11,2% vs 10,6%). Az 1953 és 1995 közötti időszakban az SM-ben szenvedők daganatos megbetegedéseinek gyakorisága megegyezett a kontrolloknál észleltekkel (IRR 1,05, 95%CI 0,97 - 1,14). Ugyanakkor 1995 után az SM-ben szenvedőknél valamivel magasabb volt a daganatos gyakoriság, mint a kontrolloknál (IRR 1,40, 95%CI 1,30 - 1,51). Az egyes daganattípusokat tekintve az SM-ben szenvedőknél szinte minden daganattípus előfordulási gyakorisága valamivel magasabb volt: az agydaganatoknál (IRR: 1,75, 95%CI 1,28 – 2,40), az agyburok daganatoknál (IRR: 2,28, 95%CI 1,47 – 3,53), a húgyivarszervi daganatoknál (IRR: 2,06, 95%CI 1,52 – 2,79), az emésztőszervi daganatoknál (IRR: 1,47, 95%CI 1,20 – 1,80), az endokrin daganatoknál (IRR: 1,64, 95%CI 1,06 – 2,54) és a légzőszervi daganatoknál egyaránt (IRR: 2,05, 95%CI 1,55 – 2,07). Dr. Grytten megjegyezte, hogy a különbségek egyéb okait nem sikerült kimutatni. Például az SM betegek húgyúti és a légúti daganatos gyakorisága a DMT kezelések bevezetése előtt és után is magasabb volt, valószínűleg azért, mert az SM betegek között több a dohányos. Vagy például a koponyaűri daganatok gyakorisága azért (is) lehet magasabb, mert az SM-ben szenvedőkön gyakrabban végeznek MRI vizsgálatot, így központi idegrendszer daganatos megbetegedéseik korábbi stádiumban kerülnek felismerésre. Ugyanakkor az 1996 után bekövetkezett kockázat-növekedés a DMT kezelések lehetséges szerepére utal. Pl. a mitoxantron mellett növekszik a leukémiák és a kolorektális daganatok kockázata, és feltételezések szerint a fingolimod emelheti a daganatos gyakoriságot, bár ezt eddig még senki nem bizonyította.
A klinikusoknak figyelniük kell az SM-ben szenvedő beteg kísérő betegségeire, de több adatra van szükség az immunmodulátoros kezelések hosszú hatásainak értékeléséhez. A mitoxantronon kívül az azathioprin és a cyclophosphamide is hordoz némi kockázatot, bár igen biztató, hogy a hosszú idejű megfigyelések nem igazolták a rák-kockázat egyértelmű növekedését. Egyre több bizonyíték van arra, hogy az SM betegek érzékenyebbek más betegségekkel szemben, és elképzelhető, hogy az egyik ilyen komorbiditás a daganatos betegség lehet, ezért is növekedhet a rák kockázata SM-ben.
Források:
