Sclerosis multiplex és rákkockázat
A rák kockázata nagyobb a sclerosis multiplexben szenvedő betegekben, mint az átlagnépességben, és az SM betegek ikertestvérei még veszélyeztetettebbek.
Egy kiterjedt és hosszú norvég kutatás szerint a sclerosis multiplexben (SM) szenvedő betegek esetén különösen a légzőszervi- és a központi idegrendszeri daganatok kockázata nagy, míg igen érdekes módon e betegek ikertestvéreinél a hematológiai daganatos megbetegedések kialakulásának esélye nagyobb.
Bár az SM-ben szenvedők betegségük okán daganatra utaló tünetek nélkül is gyakrabban kerülnek MRI vizsgálatra, mint az átlagos népesség, nagyon kell ügyelni arra, hogy a daganat első tüneteit ne az SM részjelenségének véljük.
Dr. Nina Grytten Torkildsen (Norwegian Sclerosis Competence Centre, Haukeland University Hospital, Bergen) és munkatársai vizsgálatuk eredményeit a(z) European Academy of Neurology (EAN) 2019-es kongresszusán ismertették. Az SM prevalencia megállapításához a norvég MS Registry adataiból emelték ki az 1930 és 1979 között született SM-ben szenvedő betegeket, míg a daganatos megbetegedések gyakoriságát a Norwegian Cancer Registry-adatai alapján állapították meg. A tanulmányban 8918 ikerpár 6883 SM-ben szenvedő tagja szerepelt, összehasonlításul az egyik kontrollcsoportot a nem SM-es ikertestvérek alkották, míg a norvég átlagpopulációból random kiválasztott 37.919 személy képezte a másik, az "egészséges kontroll" csoportot. A rákregisztert 1952-ben alapították, az azóta eltelt 65 év (2017-ig) adatai azt mutatták, hogy az SM betegekben 14%-kal nagyobb volt a daganatos megbetegedés kockázata, mint a kontroll csoportban (HR: 1,14, 95%CI 1,05-1,23). A kockázat még jelentősebb volt a (lymphomákat és leukémiát is magába foglaló) légzőszervi (HR: 1,66, 95%CI 1,26-2,19), urológiai (HR: 1,51, 95%CI 1,12-2,04), valamint a (meninxeket is magába foglaló) központi idegrendszeri daganatok esetén (HR: 1,52, 95%CI 1,11-2,09). Az összefüggés nőkben szignifikáns volt, férfiakban nem – bár ez a szerzők szerint annak lehet a következménye, hogy csak kevés férfi szerepelt az anyagban.
Az SM betegek esetén a dohányzás is szerepet játszhat a daganatos betegségek kockázatának nagyobb arányában, ugyanis „régebbi vizsgálatokban már igazolták, hogy Norvégiában az SM-ben szenvedő betegek között – az átlagos norvég populációhoz képest - több az erős dohányos, ami megmagyarázhatja a légzőszervi és urológiai daganatok emelkedett kockázatát.” Egyes központi idegrendszeri daganatok kockázatnövekedése pedig talán az SM-t jellemző gyulladásos folyamatokkal magyarázható.
Bár a kutatók nem vizsgálták külön-külön az SM különböző altípusait, de a daganatos kockázat valószínűleg egyformán érinti a betegeket, a betegség bármilyen altípusában szenvedjenek is, hiszen mindegyik forma hátterében gyulladásos folyamatok húzódnak.
A tanulmány másik érdekes megfigyelése az volt, hogy az SM-ben szenvedők daganatos kockázata nem volt nagyobb saját ikertestvéreik daganatos kockázatához képest (HR: 0,92, 95%CI 0,83-1,03), ami esetleg annak a következménye, hogy az SM-es betegek hematológiai daganatos kockázata jóval kisebb ikertestvéreik kockázatánál (HR: 0,55, 95%CI 0,37-0,82). Míg egy korábbi svéd vizsgálat az SM-es betegek férfi felmenőiben (apáiban) igazolta a több hematológiai daganat keletkezését, ebben a vizsgálatban először találtak bizonyítékot arra, hogy az SM betegek ikertestvéreiben is gyakrabban alakulnak ki malignus hematológiai megbetegedések.
A hozzászólók nagyra értékelték a két kontroll-csoportot használatát és igen hosszú a megfigyelési időt.
Dr. Ludwig Kappos (Dept. of Neurology, University Hospital Basel) a korábbi vizsgálatok ellentmondásos eredményeire hívta fel a figyelmet: míg több korábbi vizsgálat az SM betegek nagyobb daganatos kockázatát igazolta, más vizsgálatokban az SM-ben szenvedők daganatos kockázatát az átlagpopulációénál kisebbnek találták.
Forrás:
