Sportolók hirtelen, váratlan szívhalála: megelőzhető?
A fiatal, edzett, egészségesnek hitt sportolók hirtelen szívhalála mindig nagy megdöbbenést kelt. Berlin volt a színhelye 2014 decemberében annak a nemzetközi konferenciának, ahol a kérdés legismertebb szakértői vitatták meg a megelőzés lehetőségeit.
- ESC 2014-14: A defibrillátor mellény viselése megjósolhatja, szükség van-e ICD-beültetésre
- A hirtelen, váratlan szívhalál is megjósolható?
- A beültethető defibrillátor életet ment
- Világméretű orvosképzés a sportolók hirtelen szívhalálának megelőzésére
- Szűrni vagy nem szűrni? – a (verseny)sportolás előtti kardiológiai szűrés aktuális kérdései
A sportvilág nemzetközileg ismert szereplőinek váratlan, hirtelen szívhalála a média nagy témája, hiszen kiemelkedően egészséges, nem idős emberek távozása az életből mindenkit megráz. Az is közismert, hogy versenyszerűen sportolni csak gondos sportorvosi vizsgálatok után lehet, ezért senki sem kerülhet a pályára, ha valamilyen szűrővizsgálat során fölismerhető egészségügyi eltérést észlelnek.
A 2014-es berlini Euro VT/VF kongresszuson Gaetano Thiene professzor felidézte, hogy Olaszországban tették először kötelezővé az EKG-vizsgálatot, ha valaki sportolni akart. Az 1980-as évektől kezdve csaknem 34 000 főt, elsősorban fiatalokat vizsgáltak, és 621 esetben (1,8%) találtak olyan gyanús EKG-tünetet, melynek alapján megtagadták a versenysport engedélyezését. A versenyzés közben bekövetkező hirtelen szívhalál esetek száma ezt követően a népesség átlagához képest 89%-kal csökkent.
A következő referátumot Carlsten Israel tartotta, aki a német Bielefeld képviseletében beszélt arról: korunkban a hirtelen szívhalálra esélyt jelentő eltérésekkel szakorvos elé kerülő, de sportolni vágyó fiatalokat nem feltétlenül kell eltiltani a sporttól. Az implantálható kardioverter defibrillátor (ICD) beültetésével a kamrafibrilláció nagy valószínűséggel kezelhető.
Ez a téma viharos vitát váltott ki. Anthony van Loo belga labdarúgó 2009. június 10-én meccs közben hirtelen összeesett, de néhány másodperc után megmozdult, társai segítségével fölkelt, és a hírek szerint alig tudták lebeszélni róla, hogy a pályán maradjon. Utólag kiderült, hogy a játékosba már korábban ICD-készüléket ültettek be, amely az első ütéssel megszüntette a halálos ritmuszavart.
Többen hangsúlyozták: az ICD jó védelmet jelent olyan sportágak hívei számára, mint a futás vagy a kerékpározás, de a küzdősportokkal, labdajátékokkal más a helyzet, mert a készülék a küzdelem hevében megsérülhet, és a védő hatás megszűnik. Mivel sok nem szegény országban infarktus után nem ritka a preventív célú ICD-behelyezés, kiemelték, hogy ezekkel a betegekkel a kezelőorvos ne feledje megbeszélni, milyen rehabilitációs sportot választhatnak a következő időszakban.
A viták során ismételten idézték a RACER tanulmányt, mely áttekintette az Egyesült Államokban rendezett maratoni és félmaratoni futóversenyeken bekövetkező hirtelen szívhalál eseteket. A maratoni táv lefutása átlagosan kb. 4 órába, a félmaratonié 2 órába telik. A kockázat 100 000 futásóra időtartamra 0,2 szívmegállás, illetve 0,14 hirtelen szívhalál. A versenyek résztvevői között szívmegállás, illetve szívhalál 1/184 ezer, illetve 1/259 ezer gyakorisággal fordul elő. Ez szignifikánsan kisebb kockázat, mint amekkorával sok más, népszerű és széles körben elterjedt mozgásforma együtt jár.
